Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Simonovits István: A magyar egészségpolitika 25 éve

Kórházi-klinikai ágyszám fejlődése Év Összes ágyszám Csecsemő-gyermek Tbc absz. szám % J absz. szám % absz. szám % 1938 48 283 100,0 2499 100,0 6 051 100,0 1945 28 000 58,1 500 8,3 1947 40 350 83,6 5 576 92,2 1949 49 981 103,5 8 432 139,4 1950 51 249 106,1 3390 135,7 S 889 146,9 1955 ' 61 765 127,9 6286 251,5 10 241 169,2 1960 69 718 143,2 6894 275,9 11 889 190,5 1965 76 961 159,4 7497 300,0 14 435 238,6 1968 81 004 167,8 7985 319,5 14 260 235,7 Az egészségügy a fentiekben vázolt mennyiségi fejlődés mellett nagy minőségi fejlődésen ment keresztül. Erről az előzőekben volt szó. A társadalmi fejlődés, ezen belül a közegészségügyi-járványügyi munka eredményeképpen általában kedvezően alakul a járványügyi helyzet, különösen azon a területeken, ahol az orvostudomány hatásos fegyvert adott kezünkbe. Az eredményeket mutatja, hogy míg 1938-ban a bejelentésre kötelezett heveny fertőző betegségek halálos áldozatainak száma 10 000 lakosra számítva 3,5 volt, ez a szám 1950-ben 1,9; 1960-ban 0,6; 1967-ben 0,4 (influenza és tbc nélkül). A hatvanas évek elején malária, lues és poliomyelitis gyakorlatilag megszűnt az országban: 1962-ben összesen 5 maláriás, 2 friss syphilises, 1 poliomyelitises megbetegedés történt. A malária s a poliomyelitis területén a helyzet változatlanul jó. A lueses-megbetegedés területén különböző tényezők (nemzetközi forgalom növekedése, sexualis morál változása stb.) következtében jelentős a visszaesés. Ezt mutatja, hogy 1967-ben 438 friss lueses megbetegedést jelentettek. Jelentősek az eredmények a hastífusz (typhus abdominalis) elleni küzdelemben is: 1938-ban 6017 megbetegedés 587 haláleset fordult elő, 1968-ra a megbetegedések száma 242, a haláleseteké 4 volt. Hasonló a helyzet a diphtheria elleni