Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tibor: Az uradalmi orvosi állás megszervezése a Somogy megyei mernyei uradalomban (1830)

és a szabad lakás biztosítását a mernyei uradalom vállalta, a második 500 forintot pedig a többi birtokos. A leendő orvosnak Mernyéről kellett ellátnia a geszti, a mocsoládi és a szentgáloskéri betegeket is. Megszabták, hogy a körzetet az orvos 24 óránál hosszabb időre nem hagyhatja el. ígéretet tettek, hogy minden felhasznált gyógyszer árának megtérítéséről egyetemleges kezességgel gondoskodnak. A családonként esedékes díjakat félévenként előre fizették a mernyei számtartónak, szintén egyetemleges kezességgel. A fizetés az állomáshely elfoglalása után azonnal esedékessé vált. A valamennyi birtokos által aláírt megegyezés második része a fejenként felajánlott összegeket tartalmazta. Eszerint az öt mocsoládi birtokos 145, a szentgáloskéri Svastics-család 160, az öt geszti birtokos 202 Ft 30 kr-ral járult hozzá az orvostartás költségeihez. Ezt toldotta meg a mernyei uradalom 500 forinttal, pontosabban 300 forint természetbeni juttatással és 200 forint készpénzzel. A január 17-i közös megegyezés első pontjával ellentétben a megígért szabad lakást később 50 forint értékben számolták el, csökkentve ezzel az uradalomra eső terhet. Feltűnően magas volt ez a bérezés, ha a megye többi orvosának a helyzetével vetjük össze. Az 1818-ban alkalmazott második megyei fizikus egész évi illetménye összesen 400 forintot tett ki. A 20-as években alkalmazott járási orvosok — valamennyien orvosdoktorok — évi illetménye a szabad lakás mellett 300 forint körül mozgott [8]. A megajánlások alapján összejött pénz birtokában Ugróczi most már gyorsan megegyezett a jelölttel, és 1830. április 21-én megkötötte a három évre szóló szerződést Kohányi Imrével, „a Seb Orvosság, és Bábaság Tudományának helybe hagyott Mesterével". A szerződés szerint az uradalom a lakáson kívül 250 forint értékű juttatást ad (15 akó bort, 15 öl fát, 10 mérő tisztabúzát, 40 mérő kétszerest, egy hízót, négy szekér szénát, két szekér szalmát és 200 forint készpénzt). A fizetést az orvos negyedévenként utólag kapta. A mernyei igényeken túl köteles volt ellátni az orvos az uradalom közeli helységeiben adódó tennivalókat is. Az uradalom gondoskodott a szükség szerinti fuvarról és a felhasznált gyógyszerek megtérítéséről. Az uradalom érdekeinek károsodása nélkül a január 17-i megegyezés szerinti feltételek mellett kellett ellátnia a három község érdekelt birtokosainál is az orvosi teendőket. A szerződés e két alapvető feltételének teljesítése esetén módjában állt a környező falvakban is praktizálni. A megkötött egyezség három évre szólt, ezt követően új szerződést kívántak majd kötni. Kohányi Imre pár napon belül május 1-től hivatalba is lépett, és több mint két évtizedig maradt ezután az uradalom szolgálatában. A konvenciós orvos alkalmazása, a szükséges gyógyszerek központi elszámolása kétségkívül szociális értékkel bírt. Ezzel tulajdonképpen — a családtagokat is tekintve — 250—280 uradalmi alkalmazott egészségügyi ellátása rendeződött viszonylag előnyösen. Mindez a mernyei uradalom számára is olcsó megoldás volt. Amíg ugyanis a 12 környékbeli birtokos nemes csak szűkebb háznépük után fizette az orvostartási költségek felét, addig ezt az uradalom az egész személyzet ellátása fejében tette. Nyilván érezhető volt ez az aránytalanság — amit az uradalmi orvosok magánpraxisával kapcsolatos, egyébként nem általános türelem is mutat. Nyilván ezzel függött össze, hogy 1834-ben a következő szerződés-