Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ruttkay László: Trencsénteplic fürdő a XVIII. században és a XIX. század elején

tálatokon alapuló therapiai ismertetést sem, magát a fürdőt, az ott 1826-ban uralkodó viszonyokat, már élénken és mindenre kiterjedően írja le. Az egyes fürdőmedencék bemutatása is nála a legrészletesebb és a legpontosabb. Több részletes vázrajzot is közöl a fürdőtelepen található épületek elhelyezéséről. Eszerint 1826-ban már a melegvízforrásokat szabályszerűen kiképzett medencékben gyűjtötték össze, és ezeket helyes előrelátással közvetlenül az egyes források fölött építették meg. Minden medencén átfolyt a víz, vagyis az egyik oldalon befolyt, a túlsó oldali kivezető csatornán át pedig kifolyt onnan. Kivételt csak a Szegények és a Zsidók Fürdői képeztek, mert ezek nem épültek a források fölé, hanem ezek a vizet a Polgárok Fürdőjéből nyerték, melyeket ettől csak egy fal választotta el. Ez a három fürdő ugyanis egy közös, ötszög alakú épületben — mint Carl mondja „egy tető alatt" — helyezkedett el. Itt tehát ún. használt vízben fürödtek a betegek. A Polgárok Fürdője és a másik két fürdő a fürdőmester (bádemajszter) lakása mellé, a konyhával és a kastéllyal szemben, a Tiszti Fürdő viszont a kastélyhoz közel épült és ettől kis távolságra építették meg az Uraság Fürdőjét (a főurak fürdőjét). A források hőfoka Carl adatai szerint 29,31 R° körül mozgott. A legmelegebb a kénes ivóvizet szolgáltató meleg forrás volt 32 R°-kal. A Carl leírja az egyes medencéket is. Az Uraság Fürdőjének medencéje kőfallal körülkerített, tégla alakú négyszög, amelynél maga a medence fával bélelt, vagyis deszkával kirakott. Ez 42 láb hosszú, 18 láb széles és 4 láb 2 hüvelyk mély. Ebbe folyik bele az ásványvíz és — mint a szerző mondja — célszerűség és kényelem szempontjából minden követelménynek megfelel. Maga a fürdőépület szükség esetén az abban elhelyezett kályhákkal fűthető is. A vetkőzésre és öltözködésre szolgáló kis szobákban asztal, padok és székek vannak. A férfiak és nők természetesen külön vetkőznek, illetve öltözködnek. A második, a Tisztek Fürdője alakját és berendezését tekintve hasonló az előbbihez, azonban már kisebb terjedelmű, mert mindössze 18 láb hosszú, 18 láb széles és mélysége 4 láb és 2 hüvelyk. A további fürdőmedencék: a Polgárok Fürdője vagy az ún. „Új Fürdő", amelynek hossza 21 láb, szélessége 18 láb, míg mélysége 4 láb és 5 küvelyk. A negyedik a Zsidó Fürdő, ahol a férfiak és a nők külön-külön medencékben fürödnek, s amely medencék hossza egyenként 11 láb, szélessége 10 láb, mélysége 4 láb és 5 hüvelyk. Végül az ötödiknek, a Szegények (Koldusok) Fürdőjének hossza 24 láb, szélessége 7 láb, mélysége 4 láb és 5 hüvelyk (A. Carl mérései szerint). Hasonló leírást közöl a fürdők berendezéséről dr. Sebastian Ventura fürdőorvos is 1857-ben megjelent, már idézett munkájában. Szerinte a két első fürdő medencéje masszívan épült, vagyis kővel körülkerített volt, míg a többi három medencének kerete is fa. Mindegyiknek medencéje belülről azonban egyformán fával — deszkával — kirakott. A medencéken gazdagon átfolyó források állandóan szolgáltatják a vizet, amelyből szüntelenül kénszagú buborékok szállnak fel. A víz fajsúlya 1,0020, nagyobb mennyiségben színe kékes. A vízből felszálló gázok megtámadják a fát és a fémtárgyakat. Trencsénteplic XVIII. századi képét ezeken kívül mégis a legrészleteseb-