Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Osváth Zsuzsa: Schoepf Merei Ágost Angliában

sítás, célzások policiára, Szegedre, Orsovára, Konstantinápolyra, nem arra vallottak-e, hogy az egyetemi igazoló bizottság 1849 őszén meghozott súlyos határozatával [5] nem zárult le Pesten az ő ügye ... ? Schoepf Merei gyorsan határoz, s még abban a hónapban, 1850 októberében Manchesterbe érkezik, és ott letelepedik. Csak hosszú hetek múlva értesül arról, hogyan végződött ügye. 1851. április 2-án kelt levelében írja Pulszky Ferencnek: „Rokonaim távolról sem remélik, sem tanácsolják hazamenetelemet..." Sógora, ki a bécsi Zollkongress tagja volt, eredménytelenül járt közbe a minisztériumban. ,,Olly dolgokat tudtak meg a policiánál, mellyekről kevés ember tudott s mellyek miatt nagyon ellenségeskednek." A csak hiányosan fennmaradt levéltári anyagokból sem nehéz megfejteni, mik lehettek ezek a „dolgok". 1850 szeptember-októberétől, éppen abból az időpontból, amikor Schoepf Merei Párizsban is megérezte a hangulatváltozást, két tételt találunk a császári katonai rendőrség titkos iratainak fennmaradt iktató könyvében, amelyek az akták híján is nyomra vezetik a kutatót [0]. 1850. szeptember 24-én a tejhatalmú polgári hatóság felvilágosítást kér dr. August Merei magatartásáról, és hogy az bizalmas kapcsolatban állt-e dr. Schoepffel? 1850. október 22-én tesz jelentést a pesti városi kapitányság ,,dr. August Merei alias Schoepfről". Ebben a becsmérlő formában kapcsolja össze a Haynau-rémuralom a Schoepf és a Merei neveket. Ezután már csak az vár tisztázásra: mi hívta fel a figyelmet dr. August Merezre? Egyetlen akta örökítette meg szereplését: Alessandro Monti, az olasz hadosztály parancsnokának 1849 júliusában kelt levele a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnökéhez [7]. Monti e levélben arra kéri a Tábori Főváros Urat, hogy helyezze át dr. Mereit, az olasz légió főorvosát törzsorvosi rangban a Kormányzó Úr által parancsnoksága alá rendelt hadosztályhoz. A délfelé irányuló háború nehéz feladatával, írja Monti, csak úgy tudna nyugodt lélekkel szembenézni, ha olyan törzsorvost tudna maga mellett, ki sokféle kiváló tulajdonságával minden helyzetben támasza lehetne. Ez a „délfelé irányuló háború": Kossuthnak Viddini leveleiben ismertetett végső forradalmi-stratégiai terve volt, amely „ha sor kerül rá, iszonytatóan nagyszerű lehetett volna". Már nem került rá sor. De a Viddini leveleket is, Monti levelét is ismerték a haditörvényszéken. Hogy Schoepf Merei Ágost, Világos és október 0-a után, mégis egy álló esztendeig kergethette a hazatérés ábrándját, azt csak lélektani motivációval érthetjük meg egészen. A nemzeti katasztrófa e szűkebb egyedi színterén ugyanis nem az volt a nagy történelmi dráma hogy „az általa alakított tér elveszte alkotóját", hanem az, hogy ez az alkotó elvesztette teremtményét, noha tovább élt, termékeny szellemi ereje teljességében, alkotói hűséggel és ragaszkodással az addig elvégzett munkához, s feloldhatatlan elkötelezettséggel a befejezetlen feladatok iránt. Hogy ebből a drámából mégsem lett szokványos emigrációs tragédia, abban része volt a hozzátársult dr. James Whitehead segítségének. Dr. Whitehead ugyanis nem 1850-ban a kórházalapításkor csatlakozott hozzá, hanem már várta Manchesterben, 1850 októberében.