Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Osváth Zsuzsa: Schoepf Merei Ágost Angliában

SCHOEPF M E R E

I ÁGOST ANGLIÁBAN OSVÁTH ZSUZSA \choepf Merei Ágost 1849 nyarán, a szabadságharc összeomlásakor Törökországba menekült, s onnan már néhány hónap elteltével, 1849 novemberében sikerült továbbindulnia Anglia felé. Egyévi bizonytalanság és hányattatás után — amelynek állomásai Párizs, London, Edinburg és ismét Párizs volt — 1850 októberében Manchesterben telepedett le. Ott azután hézagtalan és tervszerű következetességgel élt és dolgozott még hét és fél évig. A császári amnesztiák idejét Schoepf Merei nem érte meg. A magyar tudományos gyermekgyógyászat megalapítójának, a világ negyedik gyermekkórháza: a Pesti Szegénygyermek Kórház megteremtőjének (1839) hazai működése 1849 nyarán örökre véget ért. Neve ezután már csak az egyetemi igazolóbizottság, a császári haditörvényszék és titkos rendőrség aktáiban szerepel. Újból nyomtatásban majd csak a róla szóló nekrológ élén, 1858-ban, az Orvosi Hetilapban [1] jelenik meg. Schoepf Merei a hányattatás és bizonytalanság évében, a menekült hazafiak sajátos kezdeti optimizmusával még a közeli hazatérhetés reményében él. Érthető, hogy amíg ez a remény meg nem semmisül, sem érzelmileg, sem gondolatban nem tud elszakadni a pesti gyermekkórháztól. Az átváltás az angliai pályára (amire pedig közben szüntelenül felkészíti magát), csak akkor lehet számára felfogható realitássá, amikor végképp elválik, hogy nem térhet haza. Akkor gyorsan határoz. Manchesteri orvos lesz. Nemcsak abban az értelemben, hogy Manchestert választja további működése színhelyéül, hanem abban az értelemben is, hogy munkája konkrét tartalmát és konkrét terveit Manchester város sajátosságaihoz, a helyi feladatokhoz igazítja. Az aradtól Manchesterig tartó ötnegyedév e szűkszavú összefoglalásával — bevezetőül — egyetlen kérdést, a főkérdést kívántam exponálni : Része-e Schoepf Merei Ágost manchesteri munkássága a magyar orvostörténetnek, amelynek Schoepf Ágost pesti gyermekgyógyász egyik büszkesége — vagy csupán az angol gyermekgyógyászat és kórházügy történetében juthat neki, bár igen tiszteletreméltó, de mégis csak rövid fejezet? Mert való igaz, hogy a magyar gyermekgyógyászat hézagtalanul lépett tovább Schoepf Merei hazai munkásságának zárófejezete (1848—49) után Bókay működésének korszakával. Maga Lumniczer Sándor is ezt fejezi ki 1860 decemberében elmondott nagyon szép emlékbeszédében [2]: ,,... Tanári képességének köszönhető legközelebb, hogy az általa alakított tér, bár korán veszté el teremtőjét, — árva 7* 99