Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV-XVI. század fordulóján

AZ EGÉSZSÉGÜGYI FOGLALKOZÁSÚAK TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI HELYZETE BUDÁN A XV—XVI. SZÁZAD FORDULÓJÁN KUBINYI ANDRÁS A magyar történettudomány nem hanyagolta el a Mohácsot megelőző évtizedek budai orvostörténeti emlékeit, és összegyűjtötte a középkori magyar fővárosban akkor működő orvosokra vonatkozó adatokat is [1], Természetesen a tulajdonképpeni orvostörténeti irodalom is foglalkozott ezzel, sőt adatokat hozott a többi egészségügyi foglalkozásra is: sebészekre, fürdősökre, borbélyokra, gyógyszerészekre [2]. Elmondhatjuk, hogy elődeink valóban igen gazdag orvos- és egészségügytörténeti anyagot tártak fel, éspedig olyan mértékben, amilyent a főváros történetének más ágaiban hiába keresünk. Látszólag tehát nincs sok teendő hátra, csupán néhány lényegtelen adatot kell pótolni és egy-két tévedést helyreigazítani. Ezek után elfogadhatnánk azt a képet, amelyet az eddigi irodalom elolvasása után magunkban szükségképpen kialakítunk: az ország orvosi művelődése az említett korszakban magas fokú, városaink egészségügye nem marad el a Nyugat mögött, sok és jó orvos működik hazánkban [3], Úgy érezzük azonban, hogy ez a kép — legalább is az egyetemet végzett orvosi ellátottság tekintetében — módosításra szorul. Történetíróink és orvostörténészeink figyelmét ugyanis az a nagyszámú adat kötötte le, amely az uralkodó és a feudális nagyurak háziorvosairól maradt ránk. Királyaink, és tőlük függetlenül gyakran királynéink ugyanis egyszerre több orvost tartottak. Akár Mátyás király, akár a két Jagelló-házi uralkodó udvartartását vizsgáljuk, egymással párhuzamosan négyöt orvossal találkozunk, még ha a sebészeket nem is vesszük figyelembe [4]. Tudunk nem egy főpapi, főúri háziorvosról is. Estei Hippolit esztergomi érsek pl. 1489-ben évi 200 Ft — hatalmas összeg — fizetést biztosított olasz háziorvosának [5]. Mátyás király fia, Corvin János herceg is tartott orvost de Angelis (Angellis) János Jakab, a szabad művészetek és az orvostudomány doktora személyében [0]. (Ennek a hasonló keresztnevű kortárs királyi orvossal való azonosságát nem tudjuk igazolni [7].) Még olyan, viszonylag szegényebb feudális úr, mint Lossonczy Zsigmond budai prépost is fogadott fel háziorvost de Monte Miklós orvosdoktor személyében, és neki — nyilván fizetés fejében — szolgálata tartamára Bezdéd birtokot adományozta. A bizonyára olasz származású doktor fel is vette a „Bezdédi" vezetéknevet [8]. A királyi, főúri háziorvosok természetesen nem csupán gazdáikat kezelték. Gyakran fordultak hozzájuk azok a feudális urak, akik vagy nem tartottak saját