Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)

elősegítendő három és fél év óta háromhónapos bennlakást biztosított a jelent­kezőknek. Az intézmény szabálytervezetét a kar elé terjesztette a miniszteri jóvá­hagyás kieszközlése végett. A kar ezt pártolóan terjesztette fel, s elhatározta, hogy más klinikákon is hasonló berendezkedést kíván létrehozni. 1899. máj. 15-én Tauffer javaslatot terjesztett a kari ülés elé, amelyben indít­ványozza, hogy az egyes intézetek terjesszék elő tanításuk anyagát, kutatási irányukat, adják meg a tanításhoz szükséges felszerelés eszközeit s nyilatkozza­nak az elért eredményekről. 1903, szept. 17-én a bölcsészeti kar a nőhallgatók felvételével foglalkozott. A rektor a tervezetet megküldötte az orvosi karnak, s az 1904 januári kari ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Rámutattak, hogy 1895 óta, a Hugonnay Vilma kérése óta, egyetlen nőtől sem vonták meg a felvételt pártoló állásfoglalást. A felszólalók csalódottságuknak adtak kifejezést a nőhallgatók zömével szemben. Tauffer is azon a véleményen volt, hogy a nőhallgatók csekély kivétellel nem alkalmasak az orvosi pályára. Tauffer szeme előtt az akkori nehéz körorvosi feladatok és a nehéz szülészeti műtétek állottak. Hasonló véleményen volt Lenhossék Mihály is, az anatómia professzora. Régebben, Hugonnay Vilma ese­tében Markusovszky és Korányi Frigyes ilyen véleményen volt. NŐGYÓGYÁSZATI SZAKOSZTÁLY 1902-ben meghalt Kézmárszky Tivadar, az I. sz. szülészeti tanszék professzora. A tanszék betöltésekor a tanári kar Bársony János mellett foglalt állást. Tauffer különvéleményt terjesztett elő Szabó Dénes érdekében. Dollinger Gyula is csat­lakozott ehhez, de nem volt eredménye. Bársony és társasága sohasem feledték ezt el. Jórészt ez az ellenségeskedés volt az oka annak, hogy a későbbi években, amikor a rektori méltóság betöltésével kapcsolatban az orvosi kar tagjaira került a sor, Tauffert „liberális gondolkodása" miatt erre nem terjesztették fel. A klinikán a tudományos munka hatalmas lendületet vett. Az eredményeket a klinika tanársegédei ismertették, főleg az Orvosi Hetilap Nőgyógyászati mellék­letében. Megalakult a Nőgyógyászati Szakosztály, amelynek első elnöke Kéz­márszky Tivadar lett, alelnöke Tauffer Vilmos. 1902-ben, Kézmárszky halála után Tauffert választották meg a Szakosztály elnökévé. 1904-től a klinika közle­ményei a Gynaekologia c. mellékletben jelentek meg. Ezt Tóth István és Temes­váry Rezső szerkesztették, majd Temesváry halála után Tóth István mellett Sci­piades Elemér lett a szerkesztő. A lap mutatja azt a hatalmas haladást, amelyet ebben az időben a szülészet és nőgyógyászat elért. 1898-ban a Bókay—Korányi—Kétli belgyógyászati kézikönyv számára Tauffer megírta a menstruációról és a női nemi szervek gyulladásos megbetegedéseiről szóló fejezeteket. Mutatja az, hogy Tauffer nemcsak a műtéti irányt művelte, de behatóan foglalkozott az ún. kis gynaekológiával is. 1900-ban Spencer-Wells Barth fölött tartott nagyon érdekes emlékbeszédet [24]. 1893-ban az Orvosegyesület bizottságot küldött ki Semmelweis emlékének méltó megörökítése végett. Ugyanakkor a tanári kar is bizottságot választott hasonló céllal. A két bizottság egyesült. Markusovszky Lajos lett az elnök, Dirner

Next

/
Oldalképek
Tartalom