Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)
elősegítendő három és fél év óta háromhónapos bennlakást biztosított a jelentkezőknek. Az intézmény szabálytervezetét a kar elé terjesztette a miniszteri jóváhagyás kieszközlése végett. A kar ezt pártolóan terjesztette fel, s elhatározta, hogy más klinikákon is hasonló berendezkedést kíván létrehozni. 1899. máj. 15-én Tauffer javaslatot terjesztett a kari ülés elé, amelyben indítványozza, hogy az egyes intézetek terjesszék elő tanításuk anyagát, kutatási irányukat, adják meg a tanításhoz szükséges felszerelés eszközeit s nyilatkozzanak az elért eredményekről. 1903, szept. 17-én a bölcsészeti kar a nőhallgatók felvételével foglalkozott. A rektor a tervezetet megküldötte az orvosi karnak, s az 1904 januári kari ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Rámutattak, hogy 1895 óta, a Hugonnay Vilma kérése óta, egyetlen nőtől sem vonták meg a felvételt pártoló állásfoglalást. A felszólalók csalódottságuknak adtak kifejezést a nőhallgatók zömével szemben. Tauffer is azon a véleményen volt, hogy a nőhallgatók csekély kivétellel nem alkalmasak az orvosi pályára. Tauffer szeme előtt az akkori nehéz körorvosi feladatok és a nehéz szülészeti műtétek állottak. Hasonló véleményen volt Lenhossék Mihály is, az anatómia professzora. Régebben, Hugonnay Vilma esetében Markusovszky és Korányi Frigyes ilyen véleményen volt. NŐGYÓGYÁSZATI SZAKOSZTÁLY 1902-ben meghalt Kézmárszky Tivadar, az I. sz. szülészeti tanszék professzora. A tanszék betöltésekor a tanári kar Bársony János mellett foglalt állást. Tauffer különvéleményt terjesztett elő Szabó Dénes érdekében. Dollinger Gyula is csatlakozott ehhez, de nem volt eredménye. Bársony és társasága sohasem feledték ezt el. Jórészt ez az ellenségeskedés volt az oka annak, hogy a későbbi években, amikor a rektori méltóság betöltésével kapcsolatban az orvosi kar tagjaira került a sor, Tauffert „liberális gondolkodása" miatt erre nem terjesztették fel. A klinikán a tudományos munka hatalmas lendületet vett. Az eredményeket a klinika tanársegédei ismertették, főleg az Orvosi Hetilap Nőgyógyászati mellékletében. Megalakult a Nőgyógyászati Szakosztály, amelynek első elnöke Kézmárszky Tivadar lett, alelnöke Tauffer Vilmos. 1902-ben, Kézmárszky halála után Tauffert választották meg a Szakosztály elnökévé. 1904-től a klinika közleményei a Gynaekologia c. mellékletben jelentek meg. Ezt Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztették, majd Temesváry halála után Tóth István mellett Scipiades Elemér lett a szerkesztő. A lap mutatja azt a hatalmas haladást, amelyet ebben az időben a szülészet és nőgyógyászat elért. 1898-ban a Bókay—Korányi—Kétli belgyógyászati kézikönyv számára Tauffer megírta a menstruációról és a női nemi szervek gyulladásos megbetegedéseiről szóló fejezeteket. Mutatja az, hogy Tauffer nemcsak a műtéti irányt művelte, de behatóan foglalkozott az ún. kis gynaekológiával is. 1900-ban Spencer-Wells Barth fölött tartott nagyon érdekes emlékbeszédet [24]. 1893-ban az Orvosegyesület bizottságot küldött ki Semmelweis emlékének méltó megörökítése végett. Ugyanakkor a tanári kar is bizottságot választott hasonló céllal. A két bizottság egyesült. Markusovszky Lajos lett az elnök, Dirner