Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Szentgyörgyi István: A magyar gyógyszerészképzés iránya a XIX. század második felében
A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS IRÁNYA A XIX. SZ, MÁSODIK FELÉBEN SZENTGYÖRGYI ISTVÁN A szakemberek tömeges képzését, e képzés színvonalát közép- és felsőfokú szinten elsősorban az adott társadalmi-gazdasági szerkezet és annak távlati tendenciái határozzák meg. A természettudományok — a kapitalizmus robbanásszerű kibontakozásának igényeit követve — évtizedek alatt évszázadokat léptek előre a fejlődésben. A rohamos fejlődés magával hozza az új tudományok létrejöttét, a tudományok szakágakra differenciálódását. A GYÓGYSZERÉSZETI TUDOMÁNYOK HELYZETE ÉS A SZAKKÉPZÉS A középkorban a gyógyszertárakban a legkülönbözőbb cikkeket állították elő és hoztak forgalomba. Voltak azonban a gyógyszertáraknak rendkívül értékesnek minősíthető egyéb funkciói; közegészségügyi és természettudományos vonatkozásokban. A tárgyalt korszakokhoz visszatérve: aj a szakmában most is a kereskedelmi jelleg dominál, mert ez biztosítja a vele foglalkozók megélhetését; b) a kereskedelmi jelleg jól körülhatárolható értéknövekedésen ment keresztül, mert e tevékenység kizárólagosan a közegészségügy — a század második felében már jól definiált — szempontjai szerint történhet; c) a gyógyszertár kapcsolata a természettudományokkal — amelynek a középkori gyógyszertár szinte egyetlen műhelye volt — egyre lazábbá vált. A XIX. század második felében az ásványtan, a kémia, a növénytan, a gyógyszerhatástan, amelyek bölcsőjét évszázadokig a gyógyszerészet ringatta, már önálló életet éltek, és csak távoli rokonságot tartottak a gyógyszerészettel. Az általános értelemben vett kémiai-technológiából kifejlődött a gyógyszerészi technológia, amelynek spektruma a század vége felé megerősödő gyógyszeripar hatására egyre szembetűnőbben keskenyedett. Egyetlen tekintetben található némi előremutató fellendülés : a gyógyszerellenőrzés, azaz az analitika területén. A gyógyszerészek nem vagy csak alig vették észre a XIX. század folyamán — aránylag rövid idő alatt — a szakmában végbement minőségi változásokat. Csak a hetvenes évek közepén határozták meg a gyógyszertár helyét a közegészségügyben, de megfeledkeztek arról a rendkívül fontos tényezőről, hogy a gyógy-
