Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Duka Zólyomi Norbert: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karán

AZ OKTATÁS MINŐSÉGI MUTATÓI A nagyszombati orvostudományi kar 7 (lényegében csak 5) évi működésének objektív eredményeit ellenőrizhetjük: egyrészt a végzettek — szám szerint 39 orvos — disszertációiban, másrészt későbbi, közéleti szereplésükben. Előbbi a nagyszombati orvostanhallgatókról szóló összefoglaló írásomban (Communicationes 1966. 40. 17—69.) rámutattam ezen két tárgykör részletes kidolgozásának szükségére. Ezt a feladatot természetesen ebben a keretben nem lehet megoldani és megoldása a jövőben két külön tanulmány tárgyát fogja képezni, de lényegére, legalább vázlatosan ki kell ehelyt térni. Á 39 végzett értekezéseiből 33 disszertáció, négyen csak diszputáltak a benyújtott tézisekkel kapcsolatban, illetve ötödiknek ide kell számítani a 1777, augusztus 14-én ugyancsak téziseinek megvédésével végzett Hoff Ignácot és Oppenheimer Bernátot, aki már Pesten lett promoválva. A tézisektől eltekintve, melyeknek önálló értékük nem volt, hiszen csak a szóbeli felelés alapjául szolgáltak, a 33 disszertáció szolgálhat értékelés tárgyául. A bibliográfiákban használatos szak szerinti felosztásuk (Győry, BokesováUherová) mît sem mond belső értékükről. Jelentőségük megállapítására célszerűbb őket a következő kritériumok szerint osztályozni: L A tárgy elméleti, deduktív módszerű boncolására szorítkoznak és a) csak az idevágó orvosszakértők véleményeinek a kompilációi. Ebbe a csoportba tartozik kirívó példaként Oertel Honorius disszertációja „De diéta litteratorum, Posonii, 1775", mely Maehrl Jeremiás, pozsonyi származású hallei hallgató „De praeservandis Literatorium Morbis Halae 1733" c. munkájának plagiátuma (Oertel 1175 sorból álló írásából csak 391 sor saját fogalmazása, a többi Maehrl művének szolgai lemásolása). b) önálló, kritikai állásfoglalásuk van a szakirodalommal szemben, c) elméletileg új, haladó nézeteket vallanak. II. Tárgyukat nemcsak elméleti alapon, a szakirodalom alapján ismertetik, hanem a gyakorlat, konkrét módszerek segítségével (kísérlet, megfigyelés) is, induktív módon. Ezek az írások kétfélék lehetnek: a) csak leírók, újat nem hoznak, b) eredeti következtetéseket is tartalmaznak. Természetesen a disszertáció, mint iskolai dolgozat, nagyon kivételes eseteket kivéve [33], eredetit nem nyújtott, de céljának megfelelt, ha a szerző önálló gondolkodásáról tett tanúságot, és tanárának haladó nézeteit, megállapításait tükrözte vissza. A nagyszombati disszertációk ilyen alapon való osztályozására most csak néhány példát akarok felhozni arra nézve, hogy közülük a fenti felosztás legértékesebb csoportjainak (Ijc és IIjb) is akad képviselőjük. Czepecz /./.munkájából (De cura infantum recens natorum, 1777) a későbbi szakirodalom is talált idézni valót [34]. Maurizio Fabi értekezésében (Systematis artis pharmaceuticae etc. 1773) eredeti megállapítások is vannak, ill. Winterl önálló nézeteit tükrözik vissza [35]. Gömöry István (De aqua soteria Scti Ladislai, Posonii, 1777) és Pillmann István (De aqua martiali efficacia) munkái eredeti megfigyeléseket és kísérleti eredményeket tartalmaznak. Huszty Zakariás Teofil az ural-