Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Duka Zólyomi Norbert: Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karán
zés Bécs hibájából silány szinten maradt. Az így nyert összkép nem felelt meg a valóságnak, és esedékessé vált az adatok kiegészítésére az eredeti források alapján. Az újabb művek ezzel a lehetőséggel élve ki is mutatták, hogy ,,a nagyszombati orvostudományi kar szakmailag a legfejlettebb orvosi fakultások sorába tartozott" [6], sőt a tanítás minőségét illetően a van Swieten halála után stagnáló bécsi fakultásét még felül is múlta [7]. Az újabb kutatás részére sajnos nagy hiányt jelent, hogy 1956-ban az eredeti iratanyag nagy része elpusztult. A nagyszombati orvosképzés mindenesetre teljesen tradíciók híján indult meg. A hasonló, régi magyarországi intézményeknek semmiféle folytatásuk sem maradt meg. Mindazonáltal a nagyszombati orvostudományi karnak voltak bizonyos előzményei, bizonyos meglevő adottságai, melyekre alapozva viszonylag gyorsan érhetett el eredményeket. A fennálló három kar gazdag hagyományra tekinthetett vissza 1769-ben (1635—1769) és minden, ilyenfajta intézménytől megkövetelt anyagi és adminisztratív kellékkel rendelkezett. Az újonnan megalakult orvosi kar tehát azonnal sajátos szakkövetelményeinek szentelhette figyelmét. Ennek a kedvező lehetőségnek a felhasználását jellemző módon tüntetik fel a tanárok ismert és kevésbé ismertetett beadványai, kérvényei, panaszai, megannyi szakügyben: 1773. május 14.: a kémiai laboratórium, botanikuskert kiépítése, szabadabb tanítási lehetőség biztosítása iránt, 1775: Plenk folyamodása sebészeti könyvtár létesítése iránt, 1775: a klinikai tanítás rendezése iránt, 1775: kémiai kézikönyvtár dotálása iránt stb. Az adminisztratív és felszerelési hagyomány ugyan általában csak negatíve volt jelentős: mentesítette a tanárokat számos időrabló tevékenység alól, de néhány szempontból pozitív előnyöket is biztosított. így pl. az épület, a helyiségkérdés, mely egyébként minden kezdő intézménynél nagy szerepet szokott játszani, adott esetben már megoldott formájában tehermentesítette az orvosi kart, és a konzisztóriumi jegyzőkönyvek szerint az évek során már nem merült fel. Készen várta az orvosi kart az egyetemi könyvtár, továbbá a 20 000 kötetet számláló esztergomi káptalani könyvtár is, melyekhez 1773 után az eltörölt jezsuita rend könyvtára is hozzájárult. Orvostudományi szempontból ugyan kevés anyagot tartalmaztak, inkább a filozófia és a természettudományok körébe vágó könyveket. Nem tudjuk, hogy milyen orvosi műveket tartalmaztak, de pl. Boerhaave művei nem hiányoztak belőle, Willis anatómiai írásai az idegrendszerről is megvoltak, és már az orvosi kar megalakulása előtt is tanulmány tárgyát képezték, éppúgy, mint Harvey és Malpighi könyvei [8]. A hézagos vagy nem egészen kielégítő anyagi, tárgyi tradíciónál fontosabb szerepet tölt be a szellemi hagyomány. A philosophia recens, Descartes, Leibniz, Wolff, Spinoza, Locke művei már az egész 18. század folyamán tanulmányok tárgyát képezték a nagyszombati egyetemen, és haladó gondolkodású tanárok közvetítették tanaikat a hallgatókhoz. Ezáltal a nagyszombati egyetem a 18. század közepe óta a magyar felvilágosodás egyik fontos előkészítője. Hasonló értelemben ír újabban T. Münz [9] : „A szellemiség itt... a XVIII. század második felének elején erősen a modern gondolkodási módszerek és formák felé irányult, úgyhogy felvilágosodási irodalmunkat filozófiai szempontból nem egy összefüggésben a nagyszombati egyetemen működő filozófusok nézeteinek egyenes folytatásának lehet tekinteni"
