Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Szentgyörgyi István: A magyar gyógyszerészképzés iránya a XIX. század második felében
hiszen az ország gyógyszertárainak 50%-a segéddel dolgozott). Az egzisztenciális érdekek pedig tovább polarizálták az amúgy is laza szerkezetű gyógyszerésztársadalmat. A gyógyszerész megélhetését elsősorban eladásból biztosította. A kereskedelmi jelleg azonban nem bontakozhatott ki egészségesen, mert beleütköztek a szakma által objektíve emelt akadályokba. A korabeli gyógyszerésztársadalom nem tudta a gazdasági fejlődés irányát felismerni, célravezető, alapos elemzés nélkül választotta a látszólag könnyebb utat: legalább jelenlegi helyzetét stabilizálja. Ez irányú törekvése egyaránt kiterjedt a szakma minden ágára, így a képzésnél jól felismerhető. A reformok hangoztatása mellett észre kell vennünk, hogy az 1874. év például fordulópont lehetett volna a gyógyszerészképzés területén [2], Az állandó javaslatok tüzében a kultuszminiszter április 14-i 5907. számú javaslatában véglegesen rendezni kívánta a gyógyszerészképzés legvitásabb kérdéseit. E célból indítványozta: 4 gimnázium után 3, 5 elvégzése után 2, G vagy több osztály elvégzése után egy gyakornoki évet kellett volna a jelöltnek eltöltenie gyógyszertárban. A segédi időszakot egy évre szabta meg, amelyet az egyetem elvégzése előtt és után is el lehetett tölteni. Az Egylet május 6-i közgyűlése elvetette ezt a javaslatot, indoklásul hozva fel, hogy csak hosszú gyakornokoskodás során lehet elsajátítani a pontosságot, a rendet és a tisztaságot [2]. Kétségtelen tény, hogy a felszínek alatt lappangó belső ellentmondások akadályozták a kialakulatlan, mélyreható változásokon keresztül ment szakma korlátainak felismerését. Annak ellenére, hogy a szakma felemelésének egyetlen lehetőségét a képzés rendszerének megváltoztatásában látták, mégsem hajtották végre a gyakornokképzés különválasztását a felsőfokú oktatástól. Ez vált aztán elsősorban akadályává minden haladó megmozdulásnak. A gyógyszerész-társadalom nem érdemelte meg az idegen szakterületekről érkező bírálatok, bántalmazások nagy részét; abban azonban igenis hibás volt, hogy a felszínnél egy kicsit is mélyebbre ható analízissel nem tárta fel e különleges és a többi szaktudomány határterületén mozgó szakma korlátait. JEGYZETEK [1] Győry T. : Az orvostudományi kar története. Budapest, 1936. [2] Baradlai /.—Bársony E. : A magyarországi gyógyszerészet története. Budapest, 1930. [3] Sztankai L : A gyógyszerészeire és a Budapesti gyógyszertárakra vonatkozó adatok, Budapest, 1935. [4] Kátay G. ; A gyógyszerészeti tudomány állása hazánkban, s mik volnának annak e téren legsürgősebb teendői. Orvosi Hetilap. 1857. 419. 1. Itt említi meg, hogy az oktatási nyelv még mindig német, és szakkönyvek nincsenek magyar nyelven forgalomban. „A természettan némely részére van kézikönyve, melyet e tan tanára, ha jól tudom, 1000 pengő forint veszteséggel adott ki ..." A gyógyszerészet általános értékelése közben állást foglal e kérdésben még Katona Zsigmond is a Gyógyszerészeti Hetilap (1862. 161. 1.) hasábjaiban. Pályázatot javasol magyar nyelvű szakkönyv megírására. [5] Gyógyszerészek és gyógyszertárak az Egyesült Államokban. Gy. Htlp. 1871. 203. 1. A cikk Howden angol gyógyszerész, úti beszámolóját foglalja össze.