Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sós József: Tangl és Hári, a hazai anyagcsere-kutatás és a biokémiai iskola megteremtői

TANGL FERENC A TUDOMÁNY ELŐSZOBÁJÁBAN Apja (Nándor) iparos volt, aki nagy szorgalommal és küzdelemmel teremtette elő a család igényeihez szükséges anyagiakat. Az otthont, a nevelést az anya vezette. Tangl Ferenc élete vége felé, 1916. októberében 15 gépelt oldalas önéletrajzot készített és ebben anyjáról így emlékezett meg: „már gyermekkorunkban igyekezett lelkünkbe oltani sohasem csüggedő ambícióját. Ó volt mindég a család éltető szelleme . . ** Tangl fejlődésében és munkásságának kivirágzásában jelentős tényező volt, hogy szüleinél is, saját otthonában is harmonikus, zavartalan családi életben élt. Ennek áldása nagyban elősegítette a kutató munkára való egyenletes felkészülést, majd annak zavartalan végzését. Az apai-anyai otthonból két testvér útja vezetett párhuzamosan és biztonsággal a csúcs felé. Testvére, Tangl Károly a fizika tanára lett előbb a kolozsvári, majd a budapesti tudományegyetemen. Mindketten az Akadémia rendes tagjaiként elérték a kortársak látható megbecsülését is. Tangl Ferenc egész diákkorán át kitűnő tanuló volt. A mindég kitűnőeknek elégtétele: közülük került ki ez az igazán nagy tudós. Ha általában a tudományszakok kiemelkedő tagjai a bizonyos irányban érdeklődőkből szoktak is kiválni, az általános kitűnő rendűség nem jelent hátrányt. Előny lehet, ha speciális törekvéssel is párosul. Tanglban ez a hajlam az élettan iránt már medikus kora elején kialakult, sőt csírái már gimnazista korában felfedezhetők. Ettől kezdve a pálya célkitűzése meghatározott, ingadozásmentes volt. Csak a körülmények miatt alakult ki életének kanyargós medre. Első tudományos próbálkozásai — csakúgy, mint a legtöbb kutatóé — egyetemi pályamunkák voltak. 1886-ban kórbonctani jegyzőkönyvével és „Az idegelfajulás és újraképződés" dolgozatával két pályadíjat nyert. Utóbbiból készült a következő évben megjelent első dolgozata. 1886 nyarán Scheuthauer intézetében dolgozott és az azt követő tanévben ottani megfigyelései alapján „A szív túltengéséről" írt munkájával újból pályadíjat nyert. Az orvostanhallgató Tanglnak ezt a dolgozatát Hőgyes bemutatta a Magyar Tudományos Akadémián. Egyúttal kineveztette intézetébe „díjtalan gyakornok"-nak, amely szintén nagy elismerést jelentett, a tudományos pálya első hivatalos lépcsőfokát. Orvosdoktori oklevelének elnyerését már ilyen eredmények előzték meg, azonban még folytatta módszeres önképzését. Pár év alatt a német ajkú egyetemek és főiskolák neves vezetőinél csaknem mindenütt volt tanulmányúton. Több hónapos, féléves alkalmazások formájában asszisztensként is dolgozott, néhány helyen. Ottó Drasch mellett a grazi Szövet- és Fejlődéstani Intézetben, Paul Baumgarten mellett Tübingában a Bakteriológiai Intézetben, Róbert Koch mellett a berlini intézetben, Albert Fraenkel mellett a berlini Urban Kórházban, Kari Ludwig mellett Lipcsében az élettani intézetben, Drechsel mellett szintén Lipcsében az életvegytani laboratóriumban, Nathan Zuntz mellett a berlini Állatélettani Intézetben tágította ismeretkörét. Amikor 1889-ben Grácban a szövettani és fejlődéstani intézetben Drasch prof. mellett volt tanársegéd, az intézeti mindennapos teendők annyira elfoglalták,