Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)

alumínium sodronnyal varrták és 1889-ben már a cocaint alkalmazták [21], 1893-ban kedvenc témájával foglalkozva „A vese és húgyvezeték sebészetének némely kérdéséről" ír [22]. Kiemeli, hogy az uréterek diszlokációja daganatok esetén mennyi veszélyt rejt magában, sérülése esetén a varrása vagy a hólyagba való implantációja kerül szóba. 1890-ben egy vesedaganat kapcsán azt a kérdést intézte Korányi Sándorhoz, el lehet-e távolítani a beteg vesét, elegendő lesz-e a megmaradó vese a szervezet ellátására. Ez indította el Korányi veseműködési diagnosztikai munkásságát. Nagy súlyt helyezett Tauffer az újszülöttek ellátására. Bár az volt az álláspontja, hogy az újszülöttel a szülésznek is foglalkoznia kell, a klinikára mégis rendszeres gyermekgyógyász konzultánst járatott a szomszédos Bókay gyermekklinikáról. Az első időben Grósz Gyula, majd Berend Miklós, később Péteri Ignác látta el ezt a feladatot az Üllői úti új klinikán. AZ ÜLLŐI ÚTI ÚJ KLINIKA A Bodzafa utcai intézet csakhamar szűknek bizonyult, 1884-ben meglátogatta Trefort miniszter, s megjegyezte, hogy az intézet kinőtte kereteit. Mégis másfél évtizedig eltartott, amíg a klinika az Üllői úti füvészkert területén új épületet kapott. Tauffer megbecsülte a kert értékes fáit, és az egyes intézetek elhelyezésénél tekintettel volt arra, hogy a szép, régi fák megmaradjanak. Ennek köszönhető, hogy ma is módunkban van gyönyörködni a telep szép fáiban. Az új klinika tervét Tauffer a Hőgyes Endre Emlékkönyvben részletesen ismertette (1900). A H alakú épület egyik szárnya a szülészet, a másik a műtők és a nőgyógyászati ágyak elhelyezését szolgálta. Jellegzetes a tágas, levegős helyiségek, a tágas lépcsőház, folyosók. Középen foglalt helyet az emeletes tanterem, amelybe a II. emeletről is volt bejárat. Az orvosok számára félkör alakú ebédlőterem épült, ezáltal igyekezett Tauffer a bennlakó orvosainak kellemes otthont biztosítani. Sok támadás érte Tauffert amiatt, hogy az ún. internátus, amely a továbbtanuló orvosok számára adott elhelyezési lehetőséget, a souterainben volt. Pedig ezek a helyiségek is szárazak és világosak voltak, és az évtizedek folyamán több száz orvosnak adták meg a szakképzés lehetőségét. Külön műtő volt a hasmetszések és a hüvelyi műtétek részére. A műtőben záporkészülék működött, minden nap bőséges záporral gondoskodtak a műtő levegőjének megtisztításáról. A nagy gyermekágyas kórtermek 9—9 ágyasok voltak. Voltak kétágyas szobák is, úgyszintén külön részleg a lázas gyermekágyasok számára. Külön pavilon épült a lázas betegek, valamint a járóbeteg-rendelés számára. A központi gépházban kapott helyett a nagy sterilező, amelynek a működését a mindenkori inspekciós orvos ellenőrizte. Az épület középső részének a földszintjén volt a tanári szoba, könyvtár, tanársegédi lakások, medikusszoba az inspekciósok részére. A tanteremben nagy betűk hirtették: „Salus aegroti suprema lex esto". Ezt szigorúan be is tartották.