Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)

Tauffer Károly (1820-1895) és Far kasfalvi Hints Teréz (1825-1902). Tauffer Károly jószágigazgató volt. A kiterjedt Tauffer családnak Kolozsvárott három háza volt, az egyik az Óvárban, műemlék gyanánt tartják számon. Tauffer Vilmos 1851. július 2-án született. Kolozsvárott járt iskolába, onnan hozta magával színes magyar beszédmodorát. Az egyetemet Pesten végezte, mert Kolozsvárott csak 1875-ben nyílt meg az orvosi fakultás. 1873-ból van róla fényképünk, amely Sassy Jánossal ábrázolja, Sassyval írta meg „A vetélés és koraszülésről" szóló pályamunkáját. Diplomáját 1874-ben Pesten szerezte meg. Szülészetből Diescher Jánost és Kézmárszky Tivadart hallgatta. Hamarosan gyakornok lett a Kézmárszky-klinikán, majd Schordann-ösztöndíjat kapott két évi külföldi tanulmányútra. Bécsben C. Braun és /. Späth klinikáját látogatta, s együtt lakott Dollinger Gyulával, a későbbi sebész tanárral, s egy másik barátjával. Tőle tanulta Tauffer a mondást, amelyet gyakran idézett: „Alles muss inscenirt werden". Ezt a tanácsot Tauffer mindig szem előtt tartotta bemutatásainál, s assistenseit is megtanította jelentőségére. Bécsből Prágába utazott, ahol nemrég épült fel Breisky új klinikája. Dicséri Breisky higgadt, várakozó módszerét. Nincs „Gefälligkeits-Zange", Breslauban folytatta további tanulmányait Spiegelberg mellett [1]. Kiemeli Spiegelberg felfogását, mely szerint a szülész akkor jár el helyesen, ha minél ritkábban avatkozik a szülés menetébe (Nicht-Interventions-Methode). Leírja az intraligamentaris cysták műtéti nehézségeit. Ezzel a témával még Köberle strassburgi klinikájának látogatása után is behatóan foglalkozott [2], Berlinben és Hamburgban is járt, majd jó sorsa 1875 őszén Freiburg i.B-ba vitte, Alfred Hegar professzor klinikájára. Hegar (1830—1914) a német gynaekologia kimagasló alakja volt, akihez özönlöttek a külföldi hallgatók. Hegar értékelte Tauffer képességeit, s egy sétájuk alkalmával megkérdezte tőle: „Sie, Tauffer, wollen Sie nicht mein Assistent werden ?" Ez az ajánlat Tauffer legszebb álmait is meghaladta, s természetesen igent mondott. Felbontotta hajóorvosi szerződését, s Freiburgban maradt. Ez az időszak Tauffer egész későbbi fejlődésére döntő hatással volt. 1875 őszén érkezett Freiburgba, és 1870-ban már közleményt írt. „A terhesség és méhrák szövődménye különös tekintettel a szülésre" címen [3]. Ebben egy esetüket írja le, ahol a rákosán átalakult méhszáj nem tágult, Sectio caesareát végeztek. A beteg három nap múlva meghalt. A máh sebét catguttel varrták el, de a boncolásnál kiderült, hogy valamennyi csomó kioldódott. Egy másik közleménye: „A korai klimax létrehozatala a petefészek kiirtása által" [4]. Ebben ismerteti Hegar megállapítását, hogy a myoma által okozott hosszantartó vérzések megszűnnek, ha a petefészket eltávolítják. Ugyancsak a Hegar klinikáról jelent meg „A hüvelyi és méhelőesés módja, a prophylaxis és némely a kezelésre vonatkozó megjegyzések" c. cikke [5], Ebben a közleményben a gyűrűkezelés helyett a Hegar által ajánlott műtétet ismerteti. Látogatást tett Tauffer Strassburgban Koeberlénél, aki sorozatosan végzett műtétet petefészek-daganatok eltávolítása céljából. Jó eredményei voltak, különleges leszorító eszközt használt a csonk ellátására. Meglátogatta Tauffer a német sebészkongresszust, valamint a német természetvizsgálóknak 1877-ben tartott nagygyűlését [0]. Ennek a gyűlésnek az volt