Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Alföldy Zoltán: Hőgyes Endre kolerakutatásai

ban, hogy az esetből kifolyólag gyakorlati tanácsokat ne adjon, és az árnyékszékek fertőtlenítését ajánlja, mert ott van leginkább alkalom arra, hogy „a feltoluló bűz" belégzés útján kolerát okozhasson. Számos kísérlete volt, amelyekben különböző variációkban adagolta a koleraürüléket és más váladékot az állatoknak végbélen át, intravénásán, megszűrve vagy fertőtlenítve, de az állatok nem reagáltak egyértelműen. Megállapította azt is, hogy a székletben mindig sok gombát látott és ha megszűrte, a hatás ugyanaz volt, tehát az ürülékben levő anyagok mindenképpen ártalmasaknak látszanak. Ezeket Hőgyes vegyi anyagoknak gondolta és feltételezte, hogy ezeket ragadja magával a légáram. Gondos kísérleteket végzett tehát ennek a vegyi anyagnak a kimutatására, és ezek képezik vizsgálatai legfigyelemreméltóbb részét. Újabb készüléket szerkesztett ugyanis, amelyben a koleraürüléken ismét levegőt áramoltatott keresztül, de a levegőt most két edénybe vitte át. Mindkét edényben élettanilag közömbös folyadék volt, de az egyikben desztillált víz, a másikban pedig az irodalomból ismert Cohn-féle baktérium-táptalaj. Azt akarta megtudni, milyen elváltozást okoznak a levegővel átáramló anyagok a kétféle folyadékban, és megváltoztatják-e azokat oly módon, hogy közömbös élettani hatásukat elveszítik. Félreérthetetlen tehát az a gondolata, hogy a ragályanyag esetleg élőlény lehet, amely tenyészthető. Ezért alkalmazta a táptalajt. Az áramoltatást 48 órán át végezte, és azt találta, hogy a desztillált víz teljesen tiszta maradt, és bárhogyan is adagolta azt az állatoknak, attól semmi kóros jelenséget nem észlelt. A táptalaj azonban hemzsegett az élénken mozgó baktériumoktól, és akár szűrve, akár szűretlenül, tehát baktériummentesen is adta azokat az állatoknak, valamelyes káros hatását mindig észlelte. Világos tehát, vonja le végső következtetéseit, „hogy a choleraürülékek hatásánál a morphológiai alkatrészeken kívül a vegyi alkatrészek is lényegesen — mondhatni egyenrangúlag — szerepelnek". Ez a kísérletsorozat, megint csak mai szemmel nézve, nagyon is egyértelmű. A használt kísérleti állatok a kolera-vibrio vizsgálatára alkalmatlanok voltak. A vibrio csak az emberben okoz típusos kolerát. Amikor Robert Koch 10 évvel később felfedezte ezt a mikrobát, sehogy sem sikerült kolerát okoznia kísérleti állatban a vibrio tiszta tenyésztésével sem. Ezt azért erőltette, mert saját tételei között az egyik úgy szólt, hogy csak az a baktérium tekinthető kórokozónak, amellyel a betegség állatban reprodukálható (Henle—Koch postulatumok). Ezt a kolera vibrióval kapcsolatban nem sikerült bebizonyítania, és végül meg kellett elégednie azzal, hogy per os alkalizált és ópiummal bélmozgásukban bénított malacokban és nyulakban az emberi kolerához némileg hasonló folyamatot tudott előidézni, halálos lefolyással. Az ilyenkor észlelt kórbonctani kép is megfelelt a kolerának. Hőgyes említett kísérletei tehát eleve nem járhattak sikerrel. Amit ő az állatokban látott, lehetett endotoxinhatás, de a beavatkozás sokszor maga is elég drasztikus volt ahhoz,, hogy tüneteket okozzon. A kísérletekben megfigyelt és kitenyésztett élénken mozgó baktériumok azonban csaknem bizonyosan a kolera vibrio tömegei lehettek, amelyeket az ürülékből a légáram — cseppfertőzéshez hasonlóan — átvitt a táptalajba. Annál is inkább feltehető ez, mert kolerában a széklet gyakran színtenyészetben tartalmazza a vibriót.