Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Oláh Andor: Pápai Páriz Ferenc, a magyar Hippokratész (1049—1716)
vastag, a nyersességgel teljes vér mégy en a májra s azt megdugja 1 ' (213. 1.). — „Az idétlen szülésben nagyobb veszedelemben forog mindenkor az anya, mint rendes szülésben, ugyanis az éretlen gyümölcs nehezebben szakad le" (279.1.). — A nátháról és egyéb agyvelőről való folyásokról, fluxusról: „mikor az agyvelő rendi felett hideg a nedvességek benn rosszul oszolnak és főződnek, és vizes nyállá válván leszivárkoznak" a tüdőre, szívre stb. (46. 1.) A betegség természete tehát olyan, hogy (1) valamilyen rossz nedv, sár, matéria, phlegma stb. okozza a bajt és (2) annál nagyobb a baj, minél nyersebb ez a rossz humor; annál közelebb a gyógyulás, minél érettebb a betegség matériája. (3) Döntő jelentőségű a betegségfolyamatban a megérett rossz nedv kiürülése vagy megrekedése, (Krízis.) Pápai Páriz természetesen osztja a hippokratészi kríziselméletet is és nagyon figyeli e krízis jeleit [7], Pápai Páriz kórélettani felfogását — éppen úgy, mint a hippokratikus és magyar népi orvoslás kórélettani szemléletet — a „megrekedés"— „tisztulás" (kiürülés) antagonizmus jellemzi. A humorok megrekedéséből nagy baj, halál származik. Az orvos legfontosabb feladatának az érett rossz humor érvágással, purgációval, izzasztással stb. való eltávoztatását tartja [8], Ezért alapgyógymódja — mint láttuk — az izzasztás-melegítés, purgálás, érvágás, nadály, köpölyözés, testgyakorlás, kenés! De nem sematikusan azonos módon igyekszik kihajtani a betegségokozó rossz nedvet, vért, sárt. Konstitúciótana szerint (ebben is hasonlít Hippokrates zhez) egyénenként a humorok különböző, meghatározott, jellegzetes módon elegyednek, más és más konstitúciót eredményeznek. Ennek megfelelően más és más betegségre hajlamosak az emberek. A gyógyítás is ehhez az egyéni konstitúcióhoz kell igazodjon. Mivel makro- és mikrokozmosz elválaszthatatlanul összefügg egymással, az emberi konstitúció és a betegségkonstitúció nagymértékben függ az időjárástól, a külső körülmények konstitúciójától. Ezzel is számol a gyógyítás során. „Ez has-szorulásra némely emberek ugyan természetek szerént hajlandók, meleg, száraz testek állapotjával vagy temperamentummal bírván ; úgy hogy akármi kicsiny okból megszorul a belek" (161.1.). Főben és fülben való kelés: „e nyavalya az ifjabbakat járja inkább, kikben melegebb és könnyebben gyuladó a vér" (67.1.). — Aranyér, süly oka: „ennek oka a természetnek temperamentuma ; embernek belső, kiváltképpen a melancholiára hajlandó állapotja" (201. 1.). — „A negyednapi hideglelés az emberben termő fekete sárnak megveszesétől, és bizonyos időben való felforrásától vagyon. Mely fekete sárnak a testben elbővítésére egy természet hajlandóbb másnál" (300. 1.). — „Természetek szerént is a kisgyermekek meleg és nedves természetűek" (392. 1.). Az orvos kezelésmódjának megválasztásánál számoljon a beteg természetével. „Mindenikkel (ti. a pestis ellen felsorolt orvosságokkal) élhetni aszerént, mint kinek-kinek az ő temperamentuma, inclinatioja, aetasa, sexusa, természeti hajlandósága, élete, ideje és neme engedi s kívánja" (339. 1.). — Himlő: „azért az öregekben, ha tudniillik véres (plethoricus) a beteg nem árt első, második nap az érvágás" (316. 1.). — Orrvérzés: „az érvágás ezaránt, kiváltképen a véres emberekben igen hathatós eszköz" (78.1.). — Nyavalya kirontás: „ha véres tagos ember,
