Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Oláh Andor: Pápai Páriz Ferenc, a magyar Hippokratész (1049—1716)

palackokat [rakni], vagy pedig ha azokat nem kaphatni, tehén hójagot meleg vízzel teli. Avagy : amint a kenyeret a kemencéből kiszeded, azon melegen a béliben vájj ki egy keveset, tölts a betegnek, azután jól takard bé; keményen fog izzadni tőle" (336—37. L). — Vérhas: „egy darab cserfa deszkát melegítsenek meg, s amint melegét elálhattya, mezítelen alféllel üljön rajta" (192. L). — Oldalnyilallás, pleuritis ellen: „ha mint a kenyeret a kemencéből kiveszik, ottan ketté szelik, megvajazzák, s az oldalához teszik" (123. 1.). — Kólyika: „melegítsenek kölest, zabot és apró sót egy serpenyőbe öszve, tegyék ezeket ruha zacskóba, és jó melegen kössék a hasára. Vagy pedig hamar téglát melegítvén, s ruhába takarván, jó melegen tegyék a hasára" (167. 1.). c) Nedves meleg fizikoterápia. — Oldalnyilallás: „főzd meg a szék füvet és som kóró levelét s virágát ecetben, azzal öntözz meg egy darab nemezt, vagy jó tömött pokrócot annyit, mennyi az oldalát belepi; azt két hév új tégla közzé tegyed, hogy a leve kimennyen és csak nyirkoson maradgyon ; azt jó melegen valamint elálhattya, tedd az oldalára, s takard bé jól (121. 1.). Hagymáz: „kívül az izzadást segítik . . . boros lepedőben való takarás" (312. 1.). — Nyavalyatörés: „Marti lapu vízbe, vagy kifacsart levébe márts melegen ruhát, s takard belé egészen a gyermeket, és fektesd úgy le" (396. 1.). — Gyakran komendálja a meleg ecetbe, különböző főzetekbe mártott és kifacsart spongyát a beteg részekre. (Pl. hányás ellen 153. 1., vérhasról 178. 1., vérfolyásról 276. 1., tejrekedésről 289. 1., hideglelésről 298. 1., dagadásról 349. 1., füle kijárásáról 397. 1. stb.) — Különös nedves kezelés fülzúgás ellen: „varj annyi spongyát kereken öszve, hogy mint süveget vonhasd a fejedbe : melegítsd meg a bánya-feredő természeti meleg vizet, s azt töltsd egy edényből szüntelen a fejedre vont spongyára jó melegen; úgy töltögessék egy óráig, meleg házban, minden nap háromszor" (66. 1.). Másik kedvelt módszere: „végy szurok füvet. .. aprón vagdalván rakjad ezeket gyenge ruha zacskóba, mennyi a fülét belepi, borban forrald fel; kivévén a zacskót és kifacsarván, jó melegen amint elálhattya, tedd a fülére, úgy pároljad gyakorta." (Fülekijárása, otitis 397. 1.) — A legkülönbözőbb betegségek ellen gyakran javasol különféle fűfőzetes vizes, pépes stb. meleg borogatást, kataplazmát. Pl. csömör és tüdőhurut ellen (147. és 111. 1.). d) Párolás, gőzölés. Hasmenés, vérhas: „ugyan ezeket [ti. előbb felsoroltakat] hév kovács kőre öntözvén, üljön a beteg lyukas székre, s úgy párolják az alfelét" (190. 1.). Vérhas: „szurkot, tömjént öszve-elegyítvén, vessék eleven szénre, s azzal füstöljék lyukas széken, igen használ" (191.1., vö. még 207., 201., 204. és 406. 1.). — Szárazbetegség, phtisis: „Marti laput, isópot vagdalj öszve, hányd egy új fazékba, vízzel paráhold meg, tégy hozzáülendő fedőt reá, ragaszd körül tésztás ruhával, fúrj egy lyukat a fedőn : mikor a kenyér fél sülésben, tedd bé a kemencébe ; azután kivévén bontsd ki a lyukát, és azon jövő párát eresszed tölcséren által a szádba, s az orrodon bocsásd ki; hatalmasan tisztítja a tüdőt" (134. 1.). — Orrvérzés: „Hevíts meg egy nagy vasat, cseppentsd reá az erős ecetet, s annak gőzit szíjjad az orrodba" (80. 1.). — Fülben való kelés: útifüvet stb. „főzd meg édes tejben, tégy az edényre egy telesért, és annak páráját ereszd a füledbe gyakran megmelegítvén, és Hlyen módon párolván" (69. 1.). — Főzúgás: „egy cipót kivévén a kemencéből, azon melegen mosd el a fenekét, öntözd meg erős égett borral, annak gőzivei párold a füledet" (67.1.). — Gőzfürdő. Köszvénybeteg a purgáció