Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Oláh Andor: Pápai Páriz Ferenc, a magyar Hippokratész (1049—1716)

PÁPAI PÁRIZ FERENC, A MAGYAR HIPPOKRATÉSZ ( 1 6 4 9 — 1 7 1 6 ) írta: OLÁH ANDOR (Békéscsaba) TLTogyha mélyrehatóan elemezzük Pápai Páriz műveit és életművét, ha a korA A szak orvostudományához, kultúrájához, életstílusához, kiemelkedő orvosJkartársai tanításához, valamint az előző korok orvostudományához viszonyítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a tudomány, ez az életmű egymással szervesen, szorosan összefüggő következtetések, tételek és fogalmak rendszere és e rendszernek, elméletnek következetesen megfelelő módszer. Pápai Páriz orvostudománya a múltban (hippokratészi tanításban) és nemzeti hagyományban (népi orvoslás) gyökerezik, és saját tapasztalataival gazdagított, korszerű, XVII. századi tudomány, mely egyúttal a jövőbe mutat, és sok szempontból még ma is értékes. Ezt kívánjuk bizonyítani tanulmányunkkal. * Ismeretes életrajzának mintegy summájaként azt emeljük ki, hogy Pápai Páriz Ferenc nem világtól és társasélettől elvonult, elszakadt különc tudós. Életútja minden szakaszán társat keres és talál : vándorló mesterlegényt, teológust vagy professzort. Paraszttal és fejedelemmel egyforma közvetlenséggel társalkodik, barátkozik, társul. Elete szüntelen közösségekben megnyilvánuló, közösségre ható tettsorozat [1]. Ma nagyúri és egyszerű paraszti lakodalmakba jár, holnap mécsese világánál könyvet ír, de nem beavatottak számára, hanem a köznépnek (s tettpótló szó ez a könyv, mert ennek révén szinte az egész ország orvosa lesz, közvetve azokon segít, akik egyébként nem jutottak volna orvoshoz), máskor küldöttség élén a várost ostromló német hadak vezére elé járul békéltető, okos szóval. Olyannyira a tettek embere, hogy minden munkája címlapjára ezt a jelmondatot írta oda: „Cselekedettel és valósággal! (János L levele 111/18)" [2]. És sokszor volt alkalma, módja jelmondatát használni, mert nehéz körülmények (országos bajok és egyéni sorscsapások, anyagi nehézségek), gyakorló orvosi és udvari orvosi tevékenység, nevelőmunka, aktív egyháztagság és mozgalmas polgári élet nem akadályozták meg abban, hogy jelentős irodalmi munkásságot fejtsen ki. Polihisztor voltának megfelelően írt egyháztörténetet, könyvnyomtatás-történetet, címertant, teológiai műveket, latin—magyar és magyar— latin szótárt, magyar, latin és görög verseket (siratóénekeket és lakodalmi köszöntő verseket), lélektani tanulmányt „Pax animae" címen, és mindenekelőtt