Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Oláh Andor: Pápai Páriz Ferenc, a magyar Hippokratész (1049—1716)

PÁPAI PÁRIZ FERENC, A MAGYAR HIPPOKRATÉSZ ( 1 6 4 9 — 1 7 1 6 ) írta: OLÁH ANDOR (Békéscsaba) TLTogyha mélyrehatóan elemezzük Pápai Páriz műveit és életművét, ha a kor­A A szak orvostudományához, kultúrájához, életstílusához, kiemelkedő orvos­Jkartársai tanításához, valamint az előző korok orvostudományához viszonyítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a tudomány, ez az életmű egymással szervesen, szorosan összefüggő következtetések, tételek és fogalmak rendszere és e rend­szernek, elméletnek következetesen megfelelő módszer. Pápai Páriz orvostudo­mánya a múltban (hippokratészi tanításban) és nemzeti hagyományban (népi orvoslás) gyökerezik, és saját tapasztalataival gazdagított, korszerű, XVII. századi tudomány, mely egyúttal a jövőbe mutat, és sok szempontból még ma is értékes. Ezt kívánjuk bizonyítani tanulmányunkkal. * Ismeretes életrajzának mintegy summájaként azt emeljük ki, hogy Pápai Páriz Ferenc nem világtól és társasélettől elvonult, elszakadt különc tudós. Életútja minden szakaszán társat keres és talál : vándorló mesterlegényt, teológust vagy professzort. Paraszttal és fejedelemmel egyforma közvetlenséggel társal­kodik, barátkozik, társul. Elete szüntelen közösségekben megnyilvánuló, közösségre ható tettsorozat [1]. Ma nagyúri és egyszerű paraszti lakodalmakba jár, holnap mécsese világánál könyvet ír, de nem beavatottak számára, hanem a köznép­nek (s tettpótló szó ez a könyv, mert ennek révén szinte az egész ország orvosa lesz, közvetve azokon segít, akik egyébként nem jutottak volna orvoshoz), máskor küldöttség élén a várost ostromló német hadak vezére elé járul békéltető, okos szóval. Olyannyira a tettek embere, hogy minden munkája címlapjára ezt a jelmondatot írta oda: „Cselekedettel és valósággal! (János L levele 111/18)" [2]. És sokszor volt alkalma, módja jelmondatát használni, mert nehéz körül­mények (országos bajok és egyéni sorscsapások, anyagi nehézségek), gyakorló orvosi és udvari orvosi tevékenység, nevelőmunka, aktív egyháztagság és moz­galmas polgári élet nem akadályozták meg abban, hogy jelentős irodalmi mun­kásságot fejtsen ki. Polihisztor voltának megfelelően írt egyháztörténetet, könyv­nyomtatás-történetet, címertant, teológiai műveket, latin—magyar és magyar— latin szótárt, magyar, latin és görög verseket (siratóénekeket és lakodalmi kö­szöntő verseket), lélektani tanulmányt „Pax animae" címen, és mindenekelőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom