Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Fejezetek a fertőző betegségek történetéből (Gerlóczy Zsigmond emlékére)

A történelem folyamán járványok keletkeztek, majd eltűntek, hogy azután ismét visszatérjenek. A megfelelő preventív intézkedések hatására megszűntek a nagy pandémiák. Ma már nem fenyeget himlő-, cholera- vagy pestis tömeges betörése. A védőoltások bevezetésével nemcsak az orvostanban, hanem az emberiség történelmében nyílt új korszak. Az aktív immunizálás átlag az oltottak 95%-ánál (Petrilla [199]) olyan fokú ellenanyag-termeléssel jár, ami rendszerint kivédi a megbetegedést. De ha az mégis bekövetkezik, akkor enyhébb a kórlefolyás, kevesebb a szövődmény, tehát lényegesen jobb a gyógyulás aránya, mint a nem oltottak esetén. A gyógysavó és az antibiotikumok ugyancsak döntően megjavították a gyógyeredményt. Magyarországon és másutt az utóbbi időben állandóan csökkent az endémiás fertőző betegségek morbiditása és letalitása, így zuhanásszerűen megkevesbedett pl. a diphtherias és a has-typhusos megbetegedések száma. A múltbeli és a jelenlegi statisztikai adatok között szignifikáns különbség van; a fertőző betegségek morbiditása, mortalitása és letalitása mindinkább kedvező. Jogunk és okunk van az optimizmusra: bekövetkezett a fertőző betegségek felszámolásának ideje. Ezt köszönheti az emberiség azoknak az orvosoknak, akik életük veszélyeztetésével, sokszor feláldozásával kutatták és gyógyították a fertőző betegségeket. IRODALOM [1] Ackerknecht, H. E. : Geschichte und Geographie der wichtigsten Krankheiten. Stuttgart 1903. [2] Aëtius : Medicináé tetrabiblos (ed. /. Cornarius), Lugduni 1549. [3] Alföldy Z-, Ivanovics Gy. és Rauss K. : Orvosi mikrobiológia. Bpest 1960. [4] Aretaeus : Opera omnia (ed. Kühn), Lipsiae 1828 (görög — latin). [5] Avicenna : Liber Canonis Auicennae reuisus et ab omni mendaque purgatus summaque cum diligentia impress us, Vénet. 1507 (újrakiadás: Hildesheim 1964). ;[6] Baginsky : Diphtherie und Croup (Nothnagel : Hdb. d. spez.Path. u. Ther. IL, 1898). [7] Baglivi, G. ; Opera omnia medico-practica et anatomica, Lugduni 1704. [8] Baillie, M. : The Morbid Anatomy of some of the most important Parts of the Human Body, London 1793. [9] Behring, E. : Die Blutserumtherapie, Bd. I — II, Leipzig 1892. [10] Behring, E. : Die Geschichte der Diphtherie mit Berüchsichtigung der Immunitätslehre, Leipzig 1893. [11] Behring, E. : Die Blutserumtherapie zur Dipththeriebehandlung des Menschen, Berl. klin. Wschr. 1894. [12] Behrings, E. : Die Blutserumtherapie bei Diphtherie und Tetanus, Z. Hyg. 1892. [13] Behring, E. : Die Infektionskrankheiten im Lichte der modernen Forschungen, Dtsch. med. Wschr. 1895. [14] Behring, E. : Über ein neues Diphtherieschutzmittel, Dtsch. med. Wschr. 1913.