Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Fejezetek a fertőző betegségek történetéből (Gerlóczy Zsigmond emlékére)

Gerlóczy Zsigmond foglalkozott a cholera-betegek vízveszteségének következményeivel. Az átmeneti anuriát bőséges — napi több liternyi — diuresis követheti, a vizelet ilyenkor is bőven tartalmazhat fehérjét [56], Még 4—5 napos anuria után is bekövetkezhet teljes gyógyulás [68], 5. A variola Már említettük, hogy az ó-egyiptomi Ebers-papyrusban variolának megfelelő tünetcsoportról találunk adatokat. Ruf fer és Ferguson [154] egy, a 20. dinasztia idején élt férfi, E. G. Smith és Dawson [157] pedig V. Ramses múmiáján talált himlőt bizonyító makroszkópos és mikroszkópos tüneteket. Galenus is leírta a himlőt [Method, medendi, V. 12 [53]), ezt i. sz. 164-ben hurcolta be Rómába a parthus hadjáratból visszatérő hadsereg. A kérdéssel még Aëtius [2] is foglalkozott, aki az orvos Herodotos — azóta elveszett — könyvét is idézi. Az 570., ill. 580. évi francia és olasz járványkor a pustulae, lues cum vesicis, morbus proluvsio ventris et variola, valamint a morbus dysentericus cum pusulis kifejezések szerepelnek [Főssel [50]). Ebben az időben ugyanis a lues (luis) kifejezés még nem vérbajt, hanem általánosságban járványt, dögvészt jelentett. 1527-ben használta Béthencourt, a Venus istennő nevéből származó, mal vénérien elnevezést, ezen alapul Fernélius (1571) szóképzése: a lues Venerea. Rhazes a Kitäb al-gudari wal hasha című könyvében (latin fordítása: Liber pestilentiae ; De variolis et morbillis ; [145] különíti el a himlőt (gudari) és a kanyarót (hasba). Ez inkább nosológiailag történik, mert a terhesség folyamán „a magzat táplálására visszatartott" menstruációs vérrel hozza mindkét kórképet kapcsolatba; szerinte a himlő a vér-, a morbilli a pedig a sárga epe túlsúlyának a következménye [145]. Az Avicenna által említett blacciae [5] kórlényege nem teljesen tisztázott. Vidius (Guido Guidi) könyvében megemlíti a crystalli elnevezésű betegséget, ami a mai értelemben vett varicella (Artis Medic, L. VI. c. 6, 1526). G. Ph. Ingrassias is elkülöníti a variolát, morbillit, valamint a rosalia, ill. rosania (scarlat) és a cristallae (varicella) kórképét (de tum. preaternat., 1552). Sydenham is foglalkozik a morbillivel [163], azonban mégisRósennél [149] találjuk első helyes leírását.Heberden 1767-ben ismertettea mai értelemben vett varicellát [81]. A XVI. századig tehát általában, a XVIII. század végéig pedig gyakran a varicella is szerepelhet a himlős megbetegedések között. A XII. században a Földközi-tenger vidékén terjed el a himlő, a XIII. századtól kezdve egész Európában vannak nagyobb járványhullámok. 1520-ban Cortez konkvisztádorai átviszik Mexikóba, ahol 3 1/2 millió lakos pusztul el rövid időn belül. Az amerikai kontinensen a praekolumbián időkben nem létezett himlő, ezért „átvészelésre", ill. annak következtében „természetes immunisatióra" nem nyílt alkalom, ezért volt az európai járványokat is túlhaladóan nagy a halálozás. Az amerikai kontinensre Európából hurcolták be a himlőt, onnan pedig a syphilist hozták magukkal Kolumbus hajósai. 1614-től világjárványokat okoz a himlő. Junker egykorú adatai [94] szerint a XVII, században évenként Németországban 70 000, De la Condemine szerint Franciaországban pedig 30 000 ember esett áldozatul. Az európai évi halálozási