Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései (1841-1933)

osztályaiba tömörülve vagy pedig a Társulatból kinőtt önálló egyesületekben (mint pl. a Matematikai és Fizikai Társulat) találták meg azt a közösséget, amely a szakmai előrehaladás nélkülözhetetlen tényezője. Ezek az egyesületek, szakosztályok azonban önálló rendezvényeikkel akaratlanul is elvonták a vándorgyűlésekre járó tagok egy részét. Az 1931-től kezdve évente megrendezett Orvosi Nagyhét pedig tudatosan is átvállalta a vándorgyűlések funkciójának jelentős részét. Ezután már csak egyszer hangzott fel a vándorgyűlésre hívó szó, akkor is az Orvosi Nagyhét és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók együttesen ülésezett. A statisztikai adatok elemzése ezek szerint nem lehangoló, hiszen ebből láthatjuk meg, milyen jelentős szervező munka után adták át ezek a vándorgyűlések tudományművelő és tudományterjesztő feladatukat az egyesületek egész sorának. AZ ELŐADÁSOK Bugát Pál 1840-ben közzéadott indítványában — amikor még csak az orvosok összegyűjtésére gondolt — azt javasolta, hogy a gyűléseknek az alábbi napirendje legyen : 1. A vármegyei főorvosok jelentései. 2. Az egyes orvosegyesületek „remekküldeményei". 3. Az egyes orvosegyesületek dolgozatai és találmányai. 4. Beszámoló a himlőoltás évenkénti eredményeiről. ő. „Gyülhelyeink vidékének természettudományi ritkaságainak megtekintése", 6. „Rendünk története". 7. Pályadíjak kiosztása [12]. Később, bizonyos módosításokkal ez lett az orvosi szakosztály munkarendjének vezérfonala. Bugát már kezdetben gondolt arra is, hogy a nagyobb közösséghez is eljuttassa az ismereteket: „A tudományok megszűnvén monopóliumok lenni, azoknak eredményeit véka alá rejteni emberiség elleni vétek volna, ezért gyűléseink végeztével oly egyetemes gyűlést tarthatnánk, melyben évenkénti fáradozásaik gyümölcseit a haza szent oltárára hozva abban a nem orvosok is megjelennének" [13]. Ez a javaslat már magában foglalta azt, hogy a vándorgyűlések két szinten fejtsenek ki tevékenységet, egyrészt a szakemberek közötti megbeszélések terén, másrészt pedig széles körben a tudományos ismeretek terjesztésével. Amikor a vándorgyűlések szakosztályokra kezdtek tagozódni, kialakult a gyűlések munkájának háromszintes tagolódása. A csak szakkörök érdeklődésére igényt tartó előadások a különböző szakosztályok ülésein hangzottak el, a kongresszus egészét érdeklő nagy előadások a megnyitó és a záró együttes ülések programjában szerepeltek. Végül a nagyközönség számára úgynevezett „Tudományos estélyeket" tartottak, ahol igyekeztek a korszerű ismeretterjesztés minden módszerét igénybe véve a legújabb ismereteket elterjeszteni. A vándorgyűlések ismeretterjesztő funkciója a későbbiekben erősödött, s a századforduló körül,