Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil—Tardy Lajos: Gyöngyössi Pál archiater és Platon Levsin
Hollandiában él egy jeles filozófus, aki szerint a világ Istennel azonos korú : a spinozai tanokat melegíti fel ! A teológusok is és a Newtont követő filozófusok is fényesen bebizonyították azzal az emberi szörny szüleménnyel szemben a világ teremtett mivoltát. Mi sem könnyebb ennél a teológus számára, hiszen a biblia könyvei világos szavakkal szólnak a világ kezdetéről, de a filozófusnak nehezebb a dolga. Allemand-nak, a jeles fizikusnak úgy tűnik, hogy a világ felépítéséből be tudja bizonyítani : a világ, amelyen lakunk, nem örök, hanem teremtett. Fő érve a következő : ha ez a világ, amelyben élünk, örök lenne, akkor már régen elöntötték volna a vizek; hiszen a tengerek minden 100 évben néhány lábnyit lerombolnak partjaikból ; ha tehát öröktől fogva léteznék, akkor a szárazföld már teljes egészében le lenne rombolva s elöntötte volna a tenger. Második érve : néhány századdal ezelőtt nagyon sok kis sziklacsúcs volt látható a tengerben, melyek ma már nem láthatók s nem is nőnek ki újból ; ezeknek a csúcsoknak lábait a víz ereje marta ki. Szeretném minderről a Te véleményedet megismerni. Az angol filozófusoknak az a véleménye, hogy a nap is el fog fogyni s hogy foltjai — melyek száz évvel ezelőtt már megfigyelhetők voltak a napkorongon — egyre magasabbak lesznek; ebből azt a következtetést vonják le, hogy ha a nap öröktől fogva léteznék, akkor már régen elfogyott volna. Hollandiában akkora rémületet keltett a halandó emberekben ez a vélemény a nap pusztulásáról, hogy a hitszónokok a szószékről nyilvánosan csak úgy ontják a könyörgéseket, melyekben azt kérik Istentől, hogy parancsolja meg: tűnjenek el a nap e foltjai, nehogy a halandók reményüket veszítsék. Ami engem illet, én legkedvesebb Platánom, bizony nem csekély félelem költözött belém is 1 Én jó Istenem, vajon mit is tehetnénk a nap nélkül ? Isten Veled s könyörögj Istenhez velem együtt, hogy ki ne aludjék a nap." Gyöngyössi e levelének filozófiatörténeti értékelése túlnőne dolgozatunk keretein. Utolsó bekezdését azonban mégis kiemeljük, mert az Gyöngyössi mentalitására igen jellemző. Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, ennek a levélnek egy része színtiszta irónia. A 18. század közepének materializmusa, mint ismeretes, nemritkán teológiai vagy legalábbis teologizáló köntösbe bújt. Ezt mutatja Gyöngyössi idézett levelének befejezése. Nem más ez, mint kegyes szavú csúfondároskodás, burkoltan materialista ironizálás. „Paulus Gyöngyössi Aulae Russicae Archiater" halálának pontos idejét nem ismerjük. Az 1790-es évek elején még nyilván élt, mert a hazai hagyatéki eljárás csak 1794. december 1-én indult meg a rokonok kérésére [25]. Kéziratos hagyatékának fellelése nyilván fényt derítene sok, ma még ismeretlen életrajzi és tudományos vonatkozására, és még teljesebbé tenné a róla alkotott, mozaikokból összetevődő képet. JEGYZETEK [1] Révész K. : Gyöngyössi Pál 1668—1743. Magyar protestáns egyháztörténeti monográfiák. I. köt. Bp. 1898. 59 — 94. 1. vö. még Schultheisz E. — Tardy L. : Fejezetek az orosz—magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Bp. 1960. 41 — 57. 1.
