Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

SZEMLE - Heinrich Schipperges: Hildegard von Bingen, Welt und Mensch — Das Buch „De Operatione Dei" aus dem Genter Kodex übersetzt und erläutert (Vida Tivadar)

A szöveg után különböző magyarázatok következnek, majd megjegyzések egyes szöveghelyekhez. Indexek egészítik ki a művet. A kötet nyomdai kivitele harmonikusan egészíti ki a tartalmat. Kötése ízléses. Harkó Viola SCHIPPERGES HEINRICH: HILDEGARD VON BINGEN, WELT UND MENSCH - DAS BUCH „DE OPERATIONE DEI" AUS DEM GENTER KODEX ÜBERSETZT UND ERLÄUTERT VON — . Müller Otto Vlg., Salzburg, 1955. 358 S. 16 egészoldalas, színes miniatűr-reprodukció a Biblioteca Governativa di Lucca Codex Latinus 1942 jelzetű, Hildegard művét tartalmazó kódexből. A függelékben 4 egészoldalas átnézeti tábla, szövegkritikai jegyzetek, név- és tárgymutató, valamint a kettő közé foglalt bibliográfiai tájékoztató. A Wiesbadenben megjelenő Sudf hoffs Archiv társkiadójának, a Heidelbergi Egyetem Orvostörténeti Intézete vezető tanárának egyik könyvéről („Lebendige Heilkunde") már szó volt Közleményeink hasábjain (29. sz. 272. 1.). Könyvtárunkban ezenkívül megtalálható még „Ideologie und Historiographie des Arabismus" c. 1961-ben és „Die Assimilation der arabischen Medizin durch das lateinische Mittelalter" c. 1964-ben ugyancsak Wiesbadenben megjelent két műve és a Sudhoffs Archívban publikált cikkei. Szerzőjük hármas (orvosi, bölcseleti és teológiai) szakképzettsége lehetővé teszi, hogy alapos elmélyedéssel tárja fel a középkor kultúrájának a későbbi korokban sokszor már meg nem értett vagy félreértett, s éppen ezért feltáratlanul maradt értékeit. Ezek közé tartozik a kortársai által „prophetissa teutonica" jelzővel megtisztelt, a Bingen melletti Rupertsberg kolostorának alapító apátnője tollából származó 4 könyv: a „Sei vias" (teológiai tartalmú), a ,,

Causae et curae" (gyógyászati), a „Physica" (természetrajzi) és ez, amelynek másik címe: „Liber divinorum operum" (kozmológiai). Az előbbi három mű is a salzburgi Otto Müller kiadó gondozásában jelent meg modern német fordításban, mégpedig a „Causae et curae" ugyancsak Schipperges tolmácsolásában. Bingeni Hildegard (1098 — 1179) művét kifejezetten mint látomások termékét írja le, és epilógusában megtiltja, hogy bárki változtasson a szövegén, kivéve a stílusbeli csiszolást. A fordító ezt a kivételt igénybe is vette ott, ahol a stílus dagályos volt, vagy fölösleges ismétlések fordultak elő. Az alapul szolgáló kéziratpéldány keletkezési idejét a szakértők 1170—1173 közé helyezik, eszerint tehát ez az eddig ismert legrégibb és legértékesebb Hildegárd-kézirat, amely valószínűleg magában a ruperstbergi seriptoriumban, még Hildegard személyes felügyelete mellett íródott. Az ember mint mikrokozmosz — ez egész röviden a mű tárgya. Hozzá viszonyítja a makrokozmosz természetes erőit. Harmadiknak párhuzamba állítja vele az emberi érzékszervek és képességek rendszerét. További két hasonlatsora a lelki életre és a természetfeletti életre vonatkozik. Hildegard műve tehát érdekes kozmológiai és élettani szempontok mellett bepillantást nyújt korának lélektani és pszichoszomatikus fogalomrendszerébe is. Időszerűséget ad neki az a néhány évtizede fellendült kutatás, amely ismét a természetbölcseleti érdeklődés előterébe hozta az antropológiai fenomenológiát. A kolostori medicina műveinek tanulmányozásához bizonyára számos adatot és szempontot meríthetnek az orvos- és gyógyszertörténet művelői mind Hildegard művéből, mind a fordító magyarázataiból. Vida Tivadar