Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Antall József: Egy ismeretlen levél — Poor Imre szakítása Markusovszky Lajossal

P[esti]. Hírnök kezéből kivegyük a fegyvert, s ön e módosításokat nem fogadta el. Elhűltem mikor a második cikket a lapban olvasám, de szólni ellene késő volt, mert Ön elutazott. Azt, hogy szerződésünk ellenére az iránycikkek megegyezésem nélkül látnak világot, s hogy nevem alatt az OHL. (Orvosi Hetilap. Szerk.) meggyőződésem elleni cikkeket hoz, azt kétszeres collegialitás kedvéért eltűrtem (s itt hibáztam), eltűrtem méginkább azért, mert reméltem, hogy „győzzön, ami jobb" elvünk szerint én is elmondhatom annak idején e csiklandós tárgy fölötti nézetemet. Eközben a W[iener]. Medizinische]. W[ochenschrift]. Ön cikkei által neki vakmerősítve Das OHL. und die deutschen Prof. in Ungarn cím alatt panegyrikont [12] ír a hazánkbeli német tanárok fölött, miközben az -y (Markusovszky jele a lapban. Szerk.) cikkre hivatkozik, s tedeumot ujjong afölött, hogy most Ön is elismeri annak igazságát, mit két év előtt ellenemben propugnált [13]. Ezen jelenet villám gyanánt hatotta át idegeimet, s meg nem állhatám többé, hogy meggyőződésemmel újra síkra ne szaljak (sic). Cikkemet elkészítem, s anélkül, hogy jobbról balról egyetlen lénnyel közlöttem volna, bétevém az OHL-ba. De minek is közlöttem volna azt bárkivel, midőn én abban változást tenni hajlandó nem voltam. E cikknek az OHLapbani megjelenését erkölcsileg azon t. férfiak gátolták meg, kik Ön nézetét tartják a jobbiknak.. Én pedig meggyőződésem mellett maradok akkor is, ha egyedül állok. Szerkesztő]. Úr látja, hogy lapjának az enyimmel ellenkező iránya mellett én a szerkesztésnél fölössé váltam. Oly intoleráns lapnál, hol az egyik szerkesztőtárs nézete ,,noli me tangere" lett, hol a „győzzön ami jobb" csak ínyünk szerinti tárgyakban lel alkalmazást, mint szerkesztő nem működhetem tovább. Munkatárs, ha kellek, eztán is örömest leszek, de együttszerkesztő nem. Az iránycikkeket pedig, melyeket az OHL. be nem fogad, a politikai lapokba adom. Arra, hogy Szerkesztő Úrral együttszerkesszek, nekem elveimről kellene le mondanom, rosszalja (sic) bár ön lépésemet, nekem választanom kellett. Sajnálom, hogy éppen Önnel, kinek barátságos indulata engem annyira magához vont, hogy akár egy tányérból ehettünk volna — éppen Önnel kell külön nézet miatt megszakítanom az együttszerkesztést. Dr. Kocsisnak 20 ú;/[orin]íoí kölcsönöztem magam erszényéből a szótárért. Én már az Amicé-t negyedszer kértem meg, hogy a szótár A-betűjét küldje Müllerhez, mindeddig nem tevé. Miért? én többé nem kérdezem. Szerkesztő]. Úr annál kedvesebb dolgot cselekszik velem, minél hamarabb megjő. Addig helyettes gyanánt viszem az ideiglenes szerkesztést meg a rendőri felelősséget,, de nevem nem áll a lap élén. Tisztelője Poor Imre volt szerkesztőtárs, A levél címzése : A Monsieur Louis de Markusovszky Docteur en Medicine etc. Ischl.