Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil—Tardy Lajos: Gyöngyössi Pál archiater és Platon Levsin

TANULMÁNYOK GYÖNGYÖSSI PÁL ARCHIATER ÉS PLATON LEVSIN írta: SCHULTHEISZ EMIL - TARDY LAJOS (Budapest) ligha férhet kétség ahhoz, hogy Gyöngyössi Pál (1707—179?) a magyar orvos- és művelődéstörténet egyik legérdekesebb személyisége volt, akinek élete és működése azonban mindmáig sem teljesen felderített és még nem látszik közelinek az az idő, amikor az alakját övező rejtély és homály teljesen eloszlik. A debreceni kollégium növendéke 17 éves, amikor előbb fővesztésre, majd kegyelemből örökös száműzetésre ítélt apját, a kassai református prédikátort az Odera menti Frankfurtba követte [1], Itt folytatta tanulmányait, és itt jelent meg első műve: teológiai doktori, de filológiai vonatkozásokkal erősen átszőtt disszertációja [2]. 1731-ben már a hollandiai Leydenben tanult [3], azonban a teológiának már hátat fordított. Teljes erővel a nyelvészetre vetette magát, és a nagy Schultens professzor oldalán 1748-ig tanult, majd tanított. Mint Hermányi Dienes József írja: „. örömestebb hallgatják vala ötét a deákok, mint magát Schultens Albertet" [4]. 1748-ban a nyelvészet és orientalisztika is kikerült Gyöngyössi tudományos érdeklődésének központjából, hogy a nagy útkereső végleg megtalálja helyét a medicina művelésében: beiratkozott a leydeni orvoskarra [5]. Orvosi tanulmányait azonban nem itt, hanem a harderwijki egyetemen fejezte be [0]; lehet, hogy kissé féktelen, vérbő egyénisége, nagyon is szabados életmódja miatt kellett elhagynia Leydent, de lehet, hogy erős túlzásai ellenére is Hermányi Dienes járt közel az igazsághoz, amikor Gyöngyössi titkos bonctani gyakorlatairól írt: ,,. . . Nagy híre volt, hogy holmi koldust becsalt a szállására ; de nem látták, hogy a szegény ember azon kijött volna, ezért nagy volt a gyanú, hogy ő azon tanulta az anatómiát titkon" Természetesen ebből semmi nem lehet igaz, hiszen a németalföldi hatóságok a legkisebb gyanú esetén lecsaptak volna az emberöléssel gyanúsítható külföldire. Azt azonban már bizonyosnak mondja Hermányi, hogy Gyöngyössi ,,gyermek-halottat ásott volt ki a szegény Császár Péterrel együtt" [7], anatómiai ismereteinek tökéletesítése céljából. „De empiricis remediis" című orvosdoktori disszertációját a nagy Haller oly kitűnőnek ítélte, hogy felvette „Disputationes morborum Históriám et Curationem facientes" című, Lausanne-ban 1760-ban megjelent gyűjteményébe [8]. Az új szellem, melyet H. Boerhaave — Gyöngyössi nagyon tisztelt