Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

őket soraiba, ha már dolgozó, hasznos „felnőtté" váltak. A nép életformájához, élelemszerző lehetőségeihez, babonáihoz és törvényeihez igazodóan, bizonyos napokat jelöltek ki, mikor az aznap született csecsemőket (fiúkat vagy lányokat) megölték. Abortiv célból leginkább a has feszes átkötését alkalmazták, rendszerint a terhesség előrehaladottabb szakában. Az anticonceptio gyakorlatát illetően számos olyan módszerrel találkozunk, mely a modern fogamzásgátlás korai előfutárának tekinthető, de olyan eljárások is akadnak, melyek napjainkig használatban maradtak. Az ősi Afrika népeinek életét kutatók leírják, hogy a dél-afrikai thonga törzs coitus interruptust és coitus réserva tust (karezza, férfi orgasmus visszatartása), a másai törzs coitus interruptust, a kelet-afrikai nandi törzs leányai pedig a menses után több napos abstinentiát alkalmaztak a terhesség megelőzése céljából [1, 2, 3], Fälleborn írása szerint német Kelet-Afrikában a fiúk és a leányok együtt aludtak, a közösülés nem számított tiltott dolognak, de ugyanakkor a megszakított érintkezés elterjedt szokásban volt. Etiópiában ugyanabban az időben a terhességet még acoitustól független jelenségnek vélték, míg Madagaszkár szigetén leginkább a csecsemőgyilkosság dívott [4]. Coon [5] arról tájékoztat, hogy az észak-afrikai Rif hegységben lakó nők rendszeresen titkos piacokra jártak, ahol tömegévei árulták a gyermekáldás elleni szereket. A nyugat afrikai Dahomey-ben a nők közösülés előtt tekert, vagy préselt gyökérből készült dugókat helyeztek hüvelyükbe anticoncipiens célból [6], A közép afrikai Kwango kerület orvosa a hátsó vagina rongyokkal és füvekkel történő feszes kitöméséről referált, mely fogamzásgátló eljárás gyakorlatáról véletlenül szerzett tudomást, a módszer néhány súlyos szövődményének (anuria, ileus) gyógykezelése kapcsán [7]. Az amerikai őslakók születéskorlátozási szokásairól is számos adat áll rendelkezésünkre. Az észak-karolinai indián nők négy egymást követő napon petrezselymet rágtak, hogy meddők legyenek [8], Uj-Mexico indiánjai a menses után 9 napig nem közösültek, hogy a terhességet elkerüljék [9], Baffin sziget eszkimói tartós szoptatással kívánták csökkenteni családjuk létszámát [10]. A Dél-Amerikába bevándorolt guineai néger nők Afrikából hozták magukkal a hüvelyöblítés egyik legkoraibb szokását, ami abban állt, hogy mahagónifa maghéjából és citrom nedvéből készült főzettél irrigáltak coitus után [11]. A djuka négerek nagyobb növényi magvak belső hártyáját helyezték a méhszáj elé occlusiv anticoncipiensként [12], Ausztrálázsia keleti szigetein azok a nők, akik átmenő tengerészekkel közösültek és nem akartak tőlük gyermeket, a hüvelyükbe moszatokat, tengeri algákat és hínárt helyeztek [13], A déltengeri népek asszonyai a spermák coitus utáni kiűzésére guggolással társított ugrálást végeztek közvetlenül az actus után [14], az ausztrál bennszülöttek pedig violens mozgással, gyors altestrázással távolították el az ondó váladékot hüvelyükből. Sok szerző említi, hogy a primitív népek között a promiscuitás széles elterjedtsége mellett a legritkább esetben született gyermek házasságon kívül s ennek okát számosan az éretlen leánygyermekekkel történő közösülésben (praepubertalis coitus) látják, Hartmann álláspontja az, hogy tulajdonképpen az első menses és a teljes nemi érettség közötti intervallumot állították a szülés-praeventio szolgálatába, mikoris a fiatal nők még nem olyan fogékonyak [15]. A spermicid és occlusiv fogamzásgátlás néhány további