Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Balogh János: Balassa János, az első magyar sebészeti iskola megalapítója

tulajdonképpen útbaigazításai a természetnek; hogy hegesztő folyamatát kellő alakban gyakorolja és intézze." 32 éves földmíves embernek félmogyoró nagyságú gégesipolya volt öngyilkossági sebzés után bekövetkező gégeporcelhalás miatt. A beteg alapos általános vizsgálata azt mutatta, hogy a nehéz műtétet kibírja. Ezután megbeszélték a beteggel a kilátásokat, elmondták neki, hogy a műtét fájdalmas és hosszú, valamint a műtét után is sok kellemetlenség vár majd reá. A beteg azonban mindent vállalt, s így került sor a műtétre. Előzőleg pontos mérések alapján papírmintát készített, majd ezen papírminta után a megfelelő nagyságú és alakú bőrdarabot a nyak bőréből kimetszette és kivéreztette. Balassa nagyon jól tudta, hogy a vérzés csillapításának nagyon tökéletesnek kell lennie, mert a befedett felszín és a befedő lebeny között keletkező vérömleny a lebeny elhalását, lelökődését okozza. A heges sipoly karimákat körös-körül felválasztották, felsebezték, a bőrlebenyt megkettőzték, a sipolyra felillesztették és odavarrták. A beteg 4 heti ápolás és észlelés után gyógyultan távozott, sorsát és állapotát Balassa 16 évig kísérte figyelemmel, ezen idő alatt a betegnek a beszédre, légzésre panasza nem volt [11]. Balassa jogos büszkeséggel említi székfoglalójában, hogy ez a műtét eddig, az egy Velpeau-t kivéve, senkinek sem sikerült, aki ugyanilyen módon gyógyított meg egy gégesipolyt, ám a kor vezető szaktekintélyei, mint Dieffenbach, Zeis, Wutzer kételkedtek Velpeau állításában és így 1832-től 1844-ig senki sem merészkedett kettőzött szabadlebenyt alkalmazni. Egy másik akadémiai munkájában az orr-plasticákkal foglalkozik. Ebben az időben a francia sebészek a plasticai beavatkozásoknál a periost-bőrlebeny alkalmazását ajánlották, Balassa két orr-plasticai esete kapcsán igen alaposan foglalkozott az orrképzés ezen új módszerével. Érdekes, hogy ebben az időszakban már említést tesz arról, hogy az egyik orr plasticai műtétnél chloroform-narcosist is alkalmazott [12]. V. Balassa sebészi működése igen nehéz időszakra esett elméleti orvostani szempontból is. A hagyományos orvosi tanokat merőben új tanok váltották fel. Ekkor indult diadalútjára a virchowi tanítás, a górcső a tudósok kezéből a gyakorló orvosok munkaasztalára került, a kémikusok sorra állítottak elő olyan anyagokat, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak, most pedig a betegek gyógyításában, például az altatásban, fájdalomcsillapításban jelentős szerepet játszottak. Balassa tanári pályájának kezdetén még nagy vevőközönsége volt a magyar nyelven megjelent „Hippokratész aforizmusai"-nak és pályája végén még mindig szép számban jelentek meg a klasszikus hippokratészi és galéuszi szemléletre alapított orvosi könyvek. Eszmei harcra tehát bizonyára sor került a kartásakkal és — saját magával is. A sebészet egészét felölelő, egybefüggő módszeres írott életmű nem maradt Balassa után. Tanítványa, KovácsSébestény Endre leírta és kiadta Balassa előadásainak egy részét 1844-ben. Mit tanított hát Balassa mondjuk olyan fontos kérdésről, mint a gyulladás ? „A gyulladás okai lehetnek minden befolyások, mellyeknek az emberi test ki van téve akár sebzési neműek — traumatisch —, akár vegyileg — chemisch —,