Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Katus Mária: Magyarország közegészségügyi helyzete és a polgári demokratikus forradalom 1918-1919

MAGYARORSZÁG KÖZEGÉSZSÉGÜGYI HELYZETE ÉS A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM 1918—1919 írta: KATUS MÁRIA (Budapest) ipvszazados gondokat, megoldatlan gazdasági és szociális kérdéseket, súlyos egészségügyi viszonyokat és egy vesztett háború minden következményét hagyta örökségül a régi rend az őszirózsás forradalomban hatalomra került Károlyi-kormányra. Elsikkadt tervek, életművé érlelődött programok valódi dokumentumai az orvostörténelemnek és a progresszív erők szándékának, amelyek azonban másodlagossá válnak az objektív körülményekkel birkózó új kormány számára. Félévszázad távlatából vizsgáljuk a régi rend bukásának és a Tanácsköztársaság győzelmének dátuma közé zárt korszakot, és mérlegre tesszük a polgári demokratikus forradalom után hatalomra került politikai erők eredményeit és kudarcait a közegészségügy terén a súlyos örökséggel folytatott harcban. A MÚLT ÖRÖKSÉGE Magyarország közegészségügyének intézményes alapját 1918-ig az 1876. évi XIX. tc. és az azt részben módosító 1908. évi XXXVIII. tc. képezte, mely bár számos cikkelyében, a rendelkezések részletességében a korabeli, fejlett nyugateurópai kapitalista államok hasonló jellegű törvényhozásán túlmutatott, az egészségügyi közigazgatás évszázados feudális hierarchiáját nem érintette. Központi igazgatási szerve, a Belügyminisztérium Közegészségügyi ügyosztálya pontosan elhatárolt ügykörrel nem rendelkezett, ezért a Földművelésügyi, a Kereskedelmi, a Pénzügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium rendelkezett a közegészségügy egy-egy területe felett. A szakminisztériumok által kiadott rendeletek végrehajtásában az állam a vármegyéknek és a városoknak szabad kezet adott, nem gondoskodva a rendeletek végrehajtásának ellenőrzéséről. A közegészségügy legnagyobb baja a szakirányítás hiánya volt. A Közegészségügyi Központi Igazgatóságnál 1916-ban mindössze 14 orvost alkalmaztak. Jogászok kezében volt a megyék közegészségügyének sorsa is. Az alispánok, a főszolgabírók hatáskörébe tartozott a minisztériumok által kiadott rendeletek végrehajtása, ellenőrzése, és újabb rendeletek kibocsátása. A megyei szinten megvalósított centralizáció — a megyei urak érdekeinek alárendelve — növelte a közegészségügy anarchiáját. A tisztiorvos szaktanácsadója, de nem teljes jogú