Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KÖNYVSZEMLE - Manfred Stürzbecher: Beiträge zur Berliner Medizingeschichte (Vida Tivadar) - Rudolf Zaunick: Der Dresdner Stadtphysikus Friedrich August Röber (1765—1827) ein sächsischer Gesundheitswissenschaftler in der Nachfolge Johann Peter Franks (Vida Tivadar)

A tanulmányt VI függelékbe csoportosított gazdag, és részben a szerző saját levéltári kutatásain alapuló dokumentáció egészíti ki. Röber Drezdában született 1765. január 22-én. Apja udvari paszományos volt. A gyermek Röber 13 éves koráig a helyőrségi kántor magántanulója volt. Aztán a drezdai „Kreuzschule" 3 felső osztályát végezte, majd beiratkozott a lipcsei egyetemre, hogy hittudományt hallgasson. De már néhány hét múlva átnyergelt az orvostudományra. 4 szemeszter után átköltözött Strassburgba, hogy. ott tudását — főként klinikai szempontból — tökéletesítse. Itt különösen Johann Jakob Spielmann (1745—1810), a patológia és a klinikum tanára volt rá hatással. 1787. szeptember 25-én nyerte el Röber a doktori címet „Fasciculus observationum medico-practicarum" c. értekezésével. Strassburgból visszatér Drezdába, ahol mindjárt kitűnik az 1787/88-as tífuszjárvány leküzdésében. Előbb ideiglenes, majd 1790-ben állandó jelleggel városi physicusszá választják. 1791-ben megnősül, gyermekei azonban csecsemőkorban meghalnak. Felesége, Linck Krisztiána Auguszta 1801-ben követi őket. 1802-ben második házasságot köt, s ebbe magával viszi Corinna nevű leányát, akit magáénak ismert el. Röber mint városi orvos a városi kórházat is vezette. Igyekezete azonban, hogy ezt újabb épületszárnnyal bővítsék, nem vezetett eredményre. így legalább a ágyak számát emelte 140-re, megerősítette a személyzetet, bevezette a háromféle kosztot és a betegszobák fűtését, valamint a különbetegek részére berendezett 2 szobát. A napóleoni háborúk idején, 1805/6 telén előbb beteg orosz katonák, majd 1808-ban beteg francia katonák részére létesített kórházat, amelyet maga vezetett. Utóbbiak rosszul hálálták meg szolgálatait, mert a városi tanácsnál panaszt emeltek Röber ellen „nem megfelelő orvosi ellátás" miatt. A tanács helyt adott a panasznak, s így Röbemtk meg kellett válnia ettől az állásától. Ennek ellenére 1813-ban kinevezik a szászországi kórházi bizottság tagjává, és a francia, majd az orosz és porosz katonai adminisztráció megbízza őt valamennyi idegen kórház főfelügyeletével. Ekkor került kapcsolatba Jean-Dominique Larrey francia tábori fősebésszel, akinek érdekében később, amikor az fogságba esett, levelet írt a porosz tábori főorvosnak. 1818. április végén lemondott városi orvosi állásáról, hogy teljesen az 1801ben vásárolt és 1819-ben vétel útján tetemesen gyarapított szőlőjében gazdálkodhassak. Az alkalmat erre az elhatározására ismét a városi tanácsnak egy panaszügyben tanúsított sértő magatartása szolgáltatta. A szőlészettel annyira intenzíven foglalkozott, hogy három szakmunkát is megjelentetett e téren. Bár jó egészségnek örvendett, 63 éves korában hirtelen, utazás közben meghalt. Látogatóban volt barátjánál Ilkendorf bei Nossen községben, s ott 1827. március 5-én „altesti betegségben" (más verzió szerint „tüdőbetegségben") halt meg. Műveit 15 pontban sorolja fel Zaunick. Közülük a 7. pontban említett „Kurze Anleitung die Lustseuche zu behandeln" (megj. 1818-ban Drezdában) egyik példánya megtalálható könyvtárunkban is. A szerző 67 oldalon (10 oldalt Tutzke adaléka foglal el) nagyon sok adatot hoz és értékel, ami széleskörű levéltári kutatását dicséri. Vida Tivadar