Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Molnár Gyula: Népi gyógyítás emlékei a bihari boszorkányperekben

tunk, szilvát, almát szedtünk az Feleségem kötőjében oda viszi neki, mihent oda adgya, az mi gyermekünk mindgyárt meggyógyul.. A rontások és kártételek változatos fajtáiról számol be a sámsoni per 1714-ből, amelynek vádlottja Nagy Jánosné volt ilyen elterheléssel: „embereket fenyegetett, azoknak nyavalyájok esett, rontott, gyógyított, olvasott, éjszaka másutt nyargalózott. . . marhákat is vesztett, gyógyított meg, nyargalt, rontott.. De gyógyító módszeréből mindössze ennyi ismeretes : „fájós lábat kénkővel kent és a tűzhöz tartotta." Ehhez hasonló váddal állott a bíróság előtt 1717-ben érkeserűi Kapta Zsófi, aki nem egyedül, hanem társaival együtt rontott : „ .,. embert vagy Marhát vesztettek, fenyegettek, gyógyítottak, embereket nyargaltak étszaka." A vádat kiegészítik és megerősítik az elhangzó tanúvallomások. Kállai István szekercével megvágta kezét, de „az Borbélyok semmiképpen sem gyógyíthatták ...", ezért Kapta Zsófihoz fordult, aki elvégezte a kezelést és „körtvélyfa levelével" bekötözte. Szabó Erzsébet vallomása szerint amikor nem adott kádat kölcsön Kapta Zsófinak, egy éjjel a gyermeke nagyot sivalkodott, a hasát fájlalta és nem tudták meggyógyítani, hanem Éradonyból hoztak egy „orvos asszonyt", aki ezt mondta neki: „No, menyetske, a gyermekedet megh vesztették, kötés van benne, hanem terem e itten Matska tövis néző fű? ... a gyermeknek megh atta innya, az után mondotta, no menyetske, ha evvel megh nem indul vizelleti gyermekednek, meg fog halni... ha le fog kérezkedni a gyermek, hogy vizellene, tégy egy téglát a tűzbe s arra vizeltessed s tedd az ágy alá az hol az gyermek aluszik, megh látod, az melly személy vesztette megh ide fog jőni, valamit kérni fog , .." így is történt, mert megjelent a rontó és nehogy a kötése megsemmisüljön, újra megerősítette : „ .. . amikor Kapta Zsófi kiment az udvarból, az fa vágaton port vett fel az kötőjébe, úgy ment ki." Ez a képzetkomplexum Dunántúlon is feltalálható. Ugyanis egyes falvakban a favágó helynek, népies nevén „favágitó"nak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint egyszerű munkahelynek. A hiedelem szerint boszorkányok gyülekezőhelye s mint ilyen alkalmas arra is, hogy adott esetben itt elpusztítsanak egy ártó egyént. Villámláskor a favágítóba hajított balta boszorkányt talál és valamelyik sebesült, vagy egyéb módon beteg öregasszony ekkor szerezte baját. Jelen esetben tehát a forró téglára öntött vizelet az oldás varázslása, mivel a vizelet éppúgy, mint a nyál, vagy ürülék, haj, köröm az ember testének termeléke s mint ilyen magán viseli a gazdája tulajdonságait, tehát alkalmas a kötésre, oldásra [9]. A favágóról felvett por a mágikus hely része s így a kötést erősíti meg. A vád szerint ezért nem javult a beteg gyermek állapota sem. Ekkor a gyermek apja elment Kapta Zsófihoz és erőszakkal kényszerítette a kötés feloldására, ami a következőképpen történt meg :„A tanú szolgálóját elküldte (ti. Kapta Zsófi), hogy az két belső járombul vakarjon motskot és veréb ganajat is hozzon .. . harmadik szert is vett ki zsebébül, mi volt, a Fatens (tanú) nem tudja, és megh atta innya az gyermeknek az után mindjárást megh gyógyult az gyermek, most is él." Kocsis Istvánné 54 éves tanú vallomása a vádlottról: „Kapta Zsófival Debrecenbe menvén az úton sok füvet szedett Kapta Zsófi, amelly szekerén volt, megakadott egy sárban, az füvet le kellett hánni." Amikor a kátyúból kikerültek,