Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mester Géza: Jean Henri Dunant — a Vöröskereszt megalapítójának emlékére

Miután a genfi Népjóléti Társaság Nemzetközi Bizottsággá nyilvánította magát, lehetőség nyílott arra, hogy a nagy eszme nemzetközivé válhasson a világ javára. A berlini statisztikai kongresszus volt az első nyilvános bemutatkozóhelye a Vöröskereszt eszmei és gyakorlati ismertetésének. Itt hívta meg a kongresszus résztvevőit Basting doktor, a Genfben megrendezendő Vöröskereszt-kongresszusra. Berlinben újból Dunant lép apostoli igyekezettel akcióba. Minden polgári és katonai tényezőt bevon — a statisztikai tárgyalásokon kívül — gondolatának és tervének érdekkörébe. Érezhették azok, akiket Dunant megnyert eszméinek, hogy az a gondolat, amely egy polgárember nemes lelkében született, oly kinccsé válhat mindannyiuk számára, amely busásan fog kamatot hozni olyan időkben, amikor a fegyverek dörgése elfojtja az értelem és segélykérés halk szavát. Szomorú igazság, hogy a tettek hevében a nemesre, a jóra és hasznosra mindig később jönnek rá, mint a kártevő, gáncsoskodó, vagy alkotásra képtelen hiábavalóságokra. Ebben az esetben szinte egyöntetűen támadt fel az európai népek lelkiismerete, a csaták harcba kényszerített, ott megsebesült vagy beteg hadifoglyai és hősei érdekében. Felfogták annak mély és múlhatatlan szükségszerűségét, hogy a barbár idők jóformán addig tartott embertelen szokásait, az élettel nem törődöm pazarlását fel kell váltania egy tisztultabb emberi felfogásnak. Ezért tisztelet illeti mindazokat a nemzeteket, amelyek az első nemzetközi konferencián részt vettek, és amelyet 1863. október 26-án Dufour svájci tábornok nyitott meg. Nem is lehetett méltóbb szószólója a legtisztább emberbaráti eszme hirdetésének Dufour-nál, A tábornok 1847-ben a kantonok egymás elleni háborújában a kormánycsapatok parancsnoka volt. Akkor bocsátotta ki a csapataihoz intézett proklamációját, amely minden időkig példaadásul szolgálhat. Katonáihoz intézett felhívásából idézek: „Maradjatok mindég mértékletesek a küzdelemben, ne alacsonyodjatok le a durvaságokig, mert ezzel elkeserítitek a népet, amíg jósággal és szelídséggel megnyerhetitek. Akadályozzátok meg minden áron a templomok feldúlását. Ha az ellenséget már legyőztétek, ápoljátok sebesültjeit, mintha csak saját bajtársaitok lennének. Legyetek tekintettel szerencsétlenségükre. A foglyokat fegyverezzétek le, de ne bántsátok és ne szidalmazzátok. Engedjétek őket haza, ha becsületszavukat adják, hogy levetik egyenruhájukat és nem nyúlnak többé fegyverhez. Ha az ellenfeleink erőszakos cselekedetre ragadtatják magukat, vigyázzatok, hogy nekünk ilyesmit senki ne vethessen a szemünkre. Semmi körülmények között ne gondoljatok megtorlásra, bánjatok kíméletesen a legyőzöttekkel, győztes seregnek nem lehet ennél szebb erénye ... A hadsereg bizonyítsa be a világnak, hogy nem fegyelmezetlen barbár horda. Védelmetekbe ajánlom a gyermekeket, asszonyokat, öregeket és a papokat. Aki ártatlan emberre kezet emelt, megbecsteleníti magát és bemocskolja a zászlót." [8].