Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mester Géza: Jean Henri Dunant — a Vöröskereszt megalapítójának emlékére

Nemegyszer találkozott maró, kicsinyes gúnnyal, értetlenséggel, de nem csüggedt el, amíg megálmodott művét valóra nem váltotta. Érdemes megismernünk Martin Gumpert : Dunant, a Vöröskereszt regénye című munkáját. Komoly, értékes tükörképe e mű a Vöröskereszt történetének. De egyben hű korképe az 1800—1900-as évek politikai, társadalmi és hadtörténeti megnyilatkozásainak is. Mélyen a függöny mögé nézhet az olvasó, és olyan vonatkozások világosodnak meg előtte, amelyek eddig ismeretlenek voltak számára. De érzékelni fogja Dunant tiszta és emberbaráti lelkületének messze előrenéző elhivatottságát. Végig kísérheti őt a küzdelmek hosszú során, mert küzdenie és sokszor harcolnia kellett, hogy az emberiség legnemesebb segítő szervezetét, amely átfogja a világot és közös érdekeket szentesít, megvalósíthassa ! Érezni fogja az olvasó, hogy az elhivatott szellem, ha hisz eszméi megvalósításában és mindenek fölé helyezi a közösségi eszme szolgálatát, össze tudja fogni az embernyájat, ha más éghajlat és természeti adottságok szabályozzák is életkörülményeiket, mert a világ minden táján mégiscsak emberek maradnak. Mit is akart Dunant? Az Emlékezés című művében néhány rövid mondatban összefoglalja a Vöröskereszt egész eszmei tartalmát. Az orvosok és ápolók semlegesítését, a nemzetközi egységes jelzést, a segítő munkának a természeti csapások esetére való előkészítését. Ezeket olvasva érezhetjük azt, hogy ezzel Dunant a Vöröskereszt szellemi megalapozója lett! Az „Emlékezés" című könyvének sikere igen nagy. Egy éven belül három kiadást ért meg és 5G00 példányban jelent meg, ami az 1862. évben nagy könyvsikernek számított. Lefordították francia, német, orosz, olasz nyelvre. Az emberiség érzi, hogy el kell jönnie annak az időnek, amikor a meghódított városok nem lesznek felperzselve, a foglyul ejtett helyőrségeket nem ölik meg és a sebesülteket nem mészárolják le. Az ó- és középkori barbár szokásokat fel kell váltania egy humánusabb elképzelésnek a már harcképtelen fogoly ember sorsát illetően. Victor Hugo ezt írta Dunant-nak: „Ön jósággal fegyverzi fel az emberiséget és ezzel a szabadság ügyét szolgálja . . ." [4], Renan, a szellem szabadságának akkor legbátrabb hirdetője így írt: „Ön a század legnagyobb művét alkotta megl Európának talán még nagyon is szüksége lesz rá . . .!" [5]. Milyen igazuk volt a Dunant a heideni szegényházban