Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sápi Vilmos: A tbc elleni küzdelem és a cselédlakások problémája a kapitalizmuskori Magyarországon

A TBC ELLENI KÜZDELEM ËS A CSELÉDLAKÁSOK PROBLÉMÁJA A KAPITALIZMUS KORI MAGYARORSZÁGON írta: SÁPI VILMOS (Budapest) I. A

közegészségügy első átfogó jogi rendezése Magyarországon az 1876: 14. törvénnyel történt. Ez a 176 §-ból álló aránylag részletes jogszabály kiterjed a közegészségügynek minden fontos ágára és a közegészségügyet az egész közigazgatást irányító belügyminiszter vezetése alá (165. §.) rendeli, aki a belügyminisztérium közegészségügyi osztálya segítségével végezteti ezt a munkát. A törvény előzményeiről, létrejöttéről és megvalósulásának körülményeiről nem készült még átfogó értékelés. Az alábbi tanulmány is csupán a közegészségre veszélyes lakásokról szóló 10. és 11. §§-nak a cselédekre is vonatkoztatható rendelkezéseit érinti. Az említett 1876: 14. tv. 10. §-a csak elvi lehetőséget nyújt az egészségtelen lakásviszonyok felszámolására. A gyáripar és a mezőgazdaság fokozódó kapitalizálódása ugyanis egyre több munkaerőt kíván. A munkás anyagilag képtelen megfelelő lakást bérbevenni, ill. a kapott (munkabérbe beszámított) lakások között nem válogathat. Másik oldaláról tekintve az egészségtelen lakások kérdését: az ipar és a mezőgazdaság kapitalizálódása idején a proletariátus részére épített vagy a nem emberi lakás céljára készült építményekből átalakított lakások zöme átmeneti ill. szükséglakásnak tekinthető. Az ilyen nyomornegyedek szükségszerűen jöttek létre annak idején, gomba módjára szaporodtak; és csak hosszabb idő után ismerték fel a hatóságok, hogy ezek a telepek a fertőző betegségek melegágyai és terjesztői. Ez a folyamat Nyugat-Európa országaiban is lezajlott a gazdasági és társadalmi fejlődés megfelelő szakaszában. Angliában a kapitalizálódás korábban hozott létre nyomornegyedeket, mint nálunk. Ezért természetes, hogy Szegedy-Maszák Elemér : A munkásvédelem feladatai a tuberkulózísellenes küzdelemben c. előadásában 1904-ben megállapítja: „A lakáskérdésben Angolország ép úgy vezet, mint Németország a szanatóriumkérdésben" [1], A továbbiakban — a francia, belga és holland példák mellett — több angol vonatkozó jogszabályt ismertet az 1851 — 1882 közti időszakból, amelyek közül az 1875-ben és 1882-ben keltek: „a hatóságokat az egészségtelen lakások lerombolására kötelezik s egyúttal azt is kötelességükké teszik, hogy oly egyéneknek, akik az előbbi intézkedés végrehajtása folytán hajlék nélkül maradtak, lakást szerezzenek" [2]. Hasonló jogszabályt 1876-ban nálunk is hoztak [3], de mint látni fogjuk az alábbiakban: azok radikális végrehajtása a végletekig elodázódott. Az említett angol jogszabályokat is megfelelő előzmények után hozták. Engels az angliai munkásosztály helyzetét ecsetelve