Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

magára. Az ötvenes évek gyorsléptű kutatásai, a norsteroidok, közöttük számos szintetikus progestogen előállításához vezettek. Amerikában a Searle cég egyik kutatója, Frank Colion foglalkozott a 19-nor-steroidok előállításával. Vegyületeit Pincus és munkacsoportja rendszeres pharmacologiai vizsgálat alá vetette; közel 200 származék ovulatio-gátló effectusát elemezték. Colion két vegyülete, a noretinodrel és a noretandrolon bizonyult a legeredményesebbnek. 1956-ban Rock, Pincus és Garda [100], majd valamivel később Kinoshita és munkatársai [101] norsteroidokkal végzett, gyakorlatilag 100%-os hatásfokú oralis fogamzásgátlásról számoltak be állatkísérleteik és sokszáz nőn tett megfigyelésük alapján. Tíz évvel később — 1966-ban — már 10 millió nő használta az oralis anticonceptiót világszerte [102]. Az oralis fogamzásgátlás bevezetését Magyarországon széles körű összehasonlító vizsgálatok előzték meg 1963—64-ben, melyek Árvay, Falus, Ferkó, Goszleth, Hirschler, Horn, Lajos, Szontágh és Zoltán nevéhez fűződnek. A noretinodrelés mestranol-tartalmú Infecundin tablettát a Kőbányai Gyógyszerárugyár (Richter Gedeon Gyógyszergyár) állította elő és 1967. május 1-én hozta forgalomba. Rendeléséről e sorok írásakor a 9/1967/Eü. K. 8./EÜ. M. számú miniszteri utasítás intézkedik. Az előállító gyár másik hasonló törzskönyvezett készítménye, a Bisecurin. Az oralis (hormonalis) fogamzásgátlás részletesebb tárgyalásától e helyen eltekintünk, azt korábbi munkáinkban behatóan ismertettük [103, 104, 105, 106]. A jelen kutatás irányai A világszerte nagy lendülettel folyó anticoncipiens-kutatás jelenlegi három fő iránya: 1. a meglevő, korszerű módszerek tökéletesítése, 2. a fogamzás mechanizmusának pontosabb, részletekbe menő felderítése és 3. új, hatásos anyagok felkutatása. A fogamzás jobb megismerése biokémiai, immunológiai és histologiai szinten halad előre. A meglevő anticoncipiensek tökéletesítését illetően napjainkban főként az intrauterin és hormonalis módszer továbbfejlesztésének lehetünk tanúi. Az intrauterin eljárás tökéletesítési irányvonala az eszközök alakjának, méretének, anyagának, behelyezési időpontjának kedvezőbb kialakítására, valamint a módszer mellékhatásainak lehetőleges kiküszöbölésére irányulnak. Ami a hormonalis contraceptiót illeti, a mellékhatások csökkentésének reményében különféle adagolási és kezelési sémákat dolgoztak ki (sequential, kétfázisos kezelés stb.), valamint kísérletek folynak erősen retardált hatású, progestogent és oestrogent tartalmazó injectiós készítményekkel (Deladroxate), melyeket havonta egyszer injiciálnak [107]. A medroxiprogesteron-acetát (MPA) három, illetve hat havonkénti parenteralis adagolásával Tyler Los Angelesben, McDaniel Thaiföldön végez úttörő és bíztatónak látszó kísérleteket. A Yale egyetem profeszorának, McLean Morris-nak új módszere, a postcoitalis, oralis anticonceptio („morningafter pill") ugyancsak járható útnak ígérkezik. A coitus utáni napokban alkalmazott etiniloestradiol, ill. stilboestrol, feltehetően a megtermékenyített pete vándorlását, vagy nidatióját akadályozza meg. A módszer leginkább a ritkán, rendszertelenül közösülő nők védekezési eljárásának ígérkezik. A fertilitas és fogamzást befolyásoló kémiai anyagok száma felsorolhatatlan. Közülük hatástanilag elsősorban a conceptiót immunológiai úton befolyásoló