Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
In memoriam I. Ph. Semmelweis (Farkas Károly)
Az asepsis — messze túl azon, amit a gyermekágyi láz megfékezése szempontjából jelent — az orvosi ténykedés jelképe lett, egyenértékű a ,,nil nocere" elvével. Talán semmivel sem ártunk többet a betegnek, mint ha tisztátlanul, tisztátlan eszközzel, a fertőzés, a sepsis rémét rejtő körülmények közepette foglalkozunk vele. A világ most Semmelweis születésének 150. évfordulóját ünnepli, hazai és külföldi neves tudósok, tudományos társaságok tagjai legjava előadásaikkal emelik az ünnepségek fényét. A Semmelweis Múzeum a „Képek a gyógyítás múltjából" c, kiállítással járul hozzá az ünnepséghez. Soha még nem volt olyan megkapó, lenyűgöző a tudomány évezredes harca az ember életéért, egyesek életéért, egészségéért, mint manapság, amikor a világot mentő tudomány álarcában a totális pusztítás démona sandít a világra. Három évvel ezelőtt az iatrogen ártalmak elleni küzdelem jegyében adta ki az „Orvosképzés" Semmelweis-emlékszámát, amely az ünnepi tudományos ülések anyagát tartalmazta. Az iatrogen ártalmak elleni küzdélem azóta sem lankadt, s hazánkban ma már egybeforrott Semmelweis nevével. A semmelweisi gondolat egyik jelentősége az, hogy az áltála követett és gyakorolt asepsis lényegében azonos a profilaxissál, napjaink legmagasabb rendű orvosegészségügyi gyakorlatával. Ennek jelentőségére mindennél jobban rámutatnak azok az eredmények, amelyeket Semmelweis aránylag egyszerű eszközzel ért eL A „bomlott szerves anyag" zseniálisan egyszerű fogalmától a tudomány az eltelt 100 év alatt messze tovább jutott, a molekularbiologia olyan tudományos tartomány kapuit tárta fel, amely a legégetőbb kérdések megoldásának ígéretföldje! A semmelweisi felfedezés zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, ékesebben, mint az, hogy a „bomlott szerves anyag" távoltartására az asepsis és az antisepsis jelentősége nemhogy csökkent, de sokszorosára nőtt. Semmelweis születésének 150. évfordulóján a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár kiadványa, az Orvostörténeti Közlemények külön füzettel rója le korunk tudományának háláját. Farkas Károly
