Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
In memoriam I. Ph. Semmelweis (Farkas Károly)
Három évvel ezelőtt, 1965-ben emlékezett meg az egész világ Semmelweis halálának 100. évfordulójáról. Figyelmet keltő része volt az akkori ünnepségnek a Semmelweis-szülőház újjáépítésének befejezése, múzeummá szervezésének megkezdése, továbbá a Halhatatlan földi maradványainak a Házban történt elhelyezése, a Borsos Miklós alkotta, anyaságot jelképező szobor leleplezése, valamint az Orvostörténeti Könyvtár és a Múzeum gyűjteményének „ízelítő" bemutatása. Méltóan egészítette ki az ünnepi programot az Orvostörténelmi Társaság (Szakcsoport ) előadássorozata, amely az orvostörténelem reflektorfényébe helyezte a tudományos program főtémáját : az iatrogen ártalom kérdését. Semmelweis szülőházának átalakítása Orvostörténeti Múzeummá, Semmelweis hamvainak és az anyaságot jelképező szobornak egymás mellé állítása, továbbá a tudományos előadások témája — „gyógyítás közben okozható ártalmak 1 " — mindennél jobban kifejezi a semmelweisi gondolat lényegét. A Semmelweisről elnevezett múzeum kiállítási anyaga évezredek távlatában mutatja be a gyógyítás történetét, amelynek egyik legragyogóbb fejezete a semmelweisi felfedezés, a gyermekágyi láz keletkezésének megfejtése. Minden dicsérő jelző között, amellyel Semmelweist illették, a legszebb, legtöbbetmondó : „az Anyák Megmentője", mert milliók megváltását jelenti, tudományosan talán nem a legtöbbet, de biztosan a legmagasztosabbat, amelyet az orvostudomány valaha az emberiségért tett. A hamvakat rejtő kőfal előtt áll, mintegy vigyázva a Halhatatlan örök álmára, az anyaság szobra. Ki őrizhetné méltóbban Semmelweis álmát, mint anya és gyermeke, hisz senki sem tett értük nála többet ! A magasba szökkenő női alak figyelmeztetőleg felemelt keze nemcsak a gyermekét inti az áhítat csendjére, de mindenkit megállásra szólít, aki az emlékmű előtt elhalad. A tudományos előadásokon a legmagasztosabb hivatással, a gyógyítássál, a gyógyító munka terén elkövetett ártalmakkal foglalkoztak. A gyógyítás és a gyógyulás örömét gyakran drágán fizeti meg a beteg és az orvos ! Semmelweis előtt senki sem ismerte fel ennek a tételnek az igazát és a szörnyű igazát éppen a szülész ténykedésében, aki az életet adó anyát segítve, halálos veszedelembe sodorja őt és gyermekét ! A felismerés döbbeneténél csak a szenvedély volt nagyobb, amellyel Semmelweis a megismert igazságot és a megoldást hirdette. Egyszerűbb eszközökkel orvos még soha nagyobb eredményt nem ért el, mint Semmelweis a kézmosás bevezetésével. Ragyogó példa ez számunkra! il
