Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede. I. A pesti egyetemi szülészeti klinika Diescher János professzorsága alatt

jelentését [29]. Ez Semmelweis tanársegédeinek közleményeihez képest sokkal többet nyújt. Részletesen ismerteti a klinika elhelyezését, az oktató és gyógyító tevékenységet, végül az egy év betegforgalmát az érdekesebb esetek részletes leírásával. Munkájának egyik nyilvánvaló célja, hogy a helyzet részletes bemutatásával harcot indítson a klinika megfelelőbb elhelyezéséért és az orvos- és bábaképzés elválasztásáért [30]. A jelentés bevezetésében Kézmárszky köszönetet mond Diescher „eléggé nem méltányolható szíves készségéért, mellyel nekem az anyag fölhasználását legtágabb módon megengedte, s mellyel tanulmányaimban becses tanácsával buzdított" [31]. Ezekből a szavakból — ha le is számítjuk a tanársegédnek professzora iránti szinte „kötelező háláját" — feltehető, hogy Diescher nem állt kategorikusan szemben tanársegédje felfogásával. A jelentésben pedig Kézmárszky határozottan Semmelweis mellett nyilatkozik: „A legújabb időben mindinkább általános nyilvános elismerésben kezd részesülni Semmelweis tana a gyermekágyi láz keletkezéséről ... A kegyelet adójának némi részét akarjuk leróni azon közös tanítónk iránt, ki a szülészet történelmében korszakot alkotó eszméjét lelkesedéssel hirdetve, tragikus vége által megfosztatott azon elégtételtől, hogy tanát általánosan s nyilvánosan elismerve lássa, midőn ide iktatjuk, mit Schröder (Erlangen), Veit tanítványa, tankönyvében Semmelweisről mond" [32]. Ezen elismerő szavak kíséretében kifejti a szülészeti intézetekben követendő profilaktikus rendszabályokat. Kézmárszky korábbi bizonytalan megnyilatkozásai után tehát itt már teljesen egyértelműen tesz hitet Semmelweis tanainak igaza mellett. Az idézett „elvi nyilatkozat" értékét azonban erősen lerontja, hogy a következő lapon azt mondja: „Azok szerint, a miket a bevezetésben mondottunk, könnyen belátható, hogy koródánkon a Prophylaxisnak épen vázolt alapelveit keresztülvinni lehetetlen" [33]. Vagyis a klinika rendkívül mostoha elhelyezése, a kórtermek célszerűtlen elrendezése, valamint az orvos- és bábaképzés együttes végzése nem tette lehetővé, hogy a Semmelweis-féle előírásokat a kellő mértékben betarthassák. Semmelweis azonban professzorságának második felében ugyanazokban a helyiségekben működött. S a gyakorlati eredményben valóban nincs is lényeges különbség. 1869— 70-ben a 617 szülő nő közül 11 halt meg (1,75%), de gyermekágyi lázban csak 7 {1,12%) [34]. Diescher 1873. július 5-én nyugdíjazását kérte, arra azonban csak egy év múlva került sor, s az egyetem 1874 júliusában bízta meg Kézmárszky Tivadart, hogy a nyári szünet befejezésétől, október 1-től helyettesként vegye át a klinika vezetését. Dieschernek ebben az utolsó évében azonban nagyobb méretű gyermekágyiáz-járvány volt a klinikán. Az első félévben 405 szülő nő közül 20 halt meg gyermekágyi lázban (4,93%). Erről az esetről Liebmann Mór számolt be az Orvosi Hetilapban [35]. Liebmann 1869-ben végezte be egyetemi tanulmányait, majd 1870 és 1872 között a Rókus-kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán Fleischer József mellett al-, majd segédorvos. 1873-tól az egyetemi klinikán díjazot gyakornok, 1874-től pedig tanársegéd.1872—73-ban külföldi tanulmányúton képezte tovább magát választott szakmájában. Fleischer mellett Semmelweis tanainak követője lett, mint azt korábbi cikkei is bizonyítják.