Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede. I. A pesti egyetemi szülészeti klinika Diescher János professzorsága alatt

tal első helyen jelölték Gebhardt Lajost, G szavazattal (Lippay dékán döntő szavazatával) Poór Imrét második helyen és 9 szavazattal Korányi Frigyest harmadik helyen. Balassa János különvéleményében Korányi Frigyest ajánlotta a tanszékre. Az uralkodó végül Korányit nevezte ki. Az egyes tanszékek betöltése körüli viták, a tanári karon belül kialakult „pártok" ismeretében jobban meg tudjuk érteni Balassa javaslatát. Inkább lemondott a hozzá közelebb álló, de még elég nagy tekintélyt nem szerzett Fleischer első helyen történő jelöléséről, s az ellentétes táborba tartozó Dieschert ajánlotta első jelöltnek, hogy a tanári kar egységes állásfoglalását a magyarul nem tudó pályázókkal, elsősorban a legesélyesebbnek tekinthető Mayrhoferrel szemben biztosítsa. (A jelöléssel azonban összefüggésbe hozhatjuk Markusovszky nekrológjának azt a részét is [16], amelyben megállapítja, hogy Semmelweis az egyetemen nem tudott olyan jeles szülész-nőgyógyászokat nevelni, amilyenekre az országnak szüksége van. Ezt a megállapítást — bár az objektív nehézségek említése enyhíti — Semmelweisszel szembeni utólagos szemrehányásnak is tekinthetjük, hogy nem maradt utána olyan tanítvány, aki méltó lenne átvenni örökét, így előrevetítve magyarázza a döntést, hogy — egyéb okokat is figyelembe véve — Semmelweishez méltatlan emberrel kénytelenek betölteni a megürült tanszéket.) Diescher szülészprofesszori működéséről nem sokat tudunk. Elgondolkoztató azonban az a megállapítás, amit Balassa javaslatának indokolásában mondott, hogy „megelégedésre működött mint helyettes" [17]. Nem valószínű tehát, hogy „a klinika azonnal lezüllött, a gyermekágyi halálozás magasra szökött" volna, mert azzal Balassa nem lehetett volna megelégedve. Diescher tudományos munkásságot egyáltalán nem fejtett ki. Felfogásáról, Semmelweisről és a gyermekágyi láz tanáról nem ismeretes egyetlen nyilatkozata, állásfoglalása sem. Annak a megállapításnak, hogy a gyermekágyi láz kérdése nem érdekelte, ellene mond az a tény, hogy az 1870. évi nyári félévben rendkívüli tárgyként „A gyermekágyi láz kóroktani szempontból" címmel hirdetett előadást [18]. Az 1864/65-i tanév végeztével kitűzték a következő tanévi jutalomtételeket. Ezek között szerepel a Pasquich-alapból 50 forinttal díjazandó szülészeti pályakérdés is : „A gyermekágyi láz leírása és tárgyalása, kórtani, kórisméi és gyógytani irányban, tekintettel a koródán előfordult esetekre" [19]. A tételt nyilvánvalóan még Semmelweis tűzte ki, a dolgozat megírása és elbírálása azonban már Diescher idejében történt. A pályázatot Rezy János ötödéves hallgató nyerte el, s dolgozata később a Gyógyászatban meg is jelent [20]. Rezy alapos munkájában azt az álláspontot fejti ki, amit még Semmelweistől tanulhatott: „Orvostudományunk felen színvonalán tehát a gyermekágyi lázat nem tartjuk többé epidémiának sem contagiosus, sem pedig miasmaticus betegségnek, hanem gyermekágyi láz alatt — Semmelweis tanár szavaival élve — azon (a terhes, szülő s gyermekágyas nőben) meglevő lázas állapotot, mely bizonyos rothadásba ment szerves állati anyagnak a vérbe történt fölszívatása folytán fejlődik, honnét fölszívatási láznak is — Resorptionsfieber — neveztetik " Dieschernek 1865-től 18(59-ig Ráth József volt a tanársegédje, aki még Semmelweis tanítványa volt. (1865 júliusában a Báthory István kiválásával meg-