Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede. I. A pesti egyetemi szülészeti klinika Diescher János professzorsága alatt

állandó betöltéséig Diescher János orvos-sebésztr. ny. r. tanár úrra mint szülészmesterre, s a szülészeti tanszék egykori tanársegédjére bízta a szülészettanári helyettesítést" [8]. Ebből arra következtethetünk, hogy a tanári kar hirtelenében (még két hét sem telt el Semmelweis halála óta!) azt a tagját bízta meg a klinika ideiglenes vezetésével, akinek szülészeti múltja volt. Dieschernek nemcsak szülészmesteri oklevele volt (az volt pl. Balassának is), hanem előbb Birly Flórián mellett szülészeti tanársegéd, majd még a szabadságharc előtt egyetemi tanári kinevezéséig (1849) Pest város szülésze és nagy praxissal rendelkező nőorvos volt. Ez eléggé valószínű magyarázat lehet Diescher helyettessé történt kinevezésére. Nem tudjuk azonban, hogy mi vezette Dieschert arra, hogy 1865-ben pályázott a szülészeti tanszékre, 1855-ben azonban nem tette ezt. Mindkét üresedés idején már rendes tanár volt. Milyen meggondolás hagyatta ott vele a tizenöt évig tanított gyógyszertant és elméleti orvostant? Saját ambíciói változtak megvagy, mások ösztönözték erre a szakmacserére? Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudunk megfelelő választ adni. A pályázatokat 1865. október 31-ig kellett beadni a dékáni hivatalba [9]. Nyolcan pályáztak, Diescher mellett Semmelweis két korábbi tanársegéde: Fleischer József és Maizner János, utóbbi akkor már a kolozsvári orvos-sebészeti iskola szülészeti tanára, továbbá Gotthardt Károly, a pozsonyi országos kórház főorvosa és négy osztrák orvos: Bartsch, Kuhn, Mayrhofer és Meissner, köztük Karl Mayrhofer — a bécsi I. sz. női klinikán Kari Braun tanársegéde — számottevő szaktekintély volt [10], Ő volt az, aki a gyermekágyi láz bakteriológiai magyarázatához az első lépéseket megtette 1863-ban, s az ő kutatásai jelentősen befolyásolták pl. Späthet abban, hogy 1864-ben a bécsi orvosegyesületben már Semmelweis tanainak igazáról beszéljen [11]. A bécsi orvoskörök nagy reményeket fűztek Mayrhofer pályázásához, s a tudományos értéket véve figyelembe, kétségkívül ő volt a legalkalmasabb jelölt. A pesti egyetem azonban 1860 óta a magyar nyelv tudását és magyar nyelvű előadások tartását tekintette a tanári állások elnyerésének és megtartásának a feltételéül a szakmai kívánalmak mellett. Ezzel igyekezett a Bach-korszakban megindult elnémetesítésnek gátat vetni, s az önálló magyar orvostudomány felé jelentős lépéseket tenni. Az 1860—61-i kedvező politikai légkör: a Bach-rendszer bukása, az októberi diploma, az abszolutizmus helyett az alkotmányosság visszaállítása lehetőséget adott arra, hogy a külföldi professzorokat (Czermák Jánost, Seidlt, Brühlt, Wertheimet) távozásra bírják, s helyükre hazaiakat ültessenek. Ezt az elvet: a magyar nyelvtudás megkövetelését az első kiegyezési kísérlet kudarcát követő Schmerling-féle abszolutizmus idején is sikerült fenntartani [12]. A pályázati kiírásban ugyan nem szerepelt, s ezért jelentkeztek az osztrákok is, Balassa a javaslatban azonban csak azt a három pályázót vette figyelembe, aki tudott magyarul. Célja tehát az lehetett, hogy a kar egységes álláspontot foglaljon el az osztrák jelöltekkel szemben, a jelölési sorrendben inkább kompromisszumra is hajlandó lehetett a fő cél elérése érdekében. A tanári karon belül ugyanis igen éles nézetkülönbségek voltak. Ez kiderült a szülészeti tanszék pályázatának elbírálását megelőző tanszékbetöltések során. 6* 83