Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede. I. A pesti egyetemi szülészeti klinika Diescher János professzorsága alatt
évek magyarországi orvostudományára és egészségügyére, elsősorban szülészetére, hanem mindenek előtt magára Semmelweisre vetne rendkívül rossz fényt. A korszak orvosi sajtójának más irányú tanulmányozása során felbukkant adatok, orvostörténetünkben Semmelweisszel kapcsolatban nem említett nevek indítottak arra, hogy ezt az eddig részletesebben át nem kutatott időszakot, Semmelweis hazai utóéletének első évtizedét kissé alaposabban megvizsgáljuk, s ezen a téren a rendszeres feldolgozáshoz az első lépéseket megtegyük. Vizsgálataink alapján az orvostörténetben eddig kialakult kép bizonyos módosításokra szorul. Semmelweis legkövetkezetesebb követője valóban Ambró János és Fleischer József volt. Az ő jelentőségük azonban nagyobb, mint az eddigi Semmelweis-irodalomból kitűnik. Melletük még számosan — tanítványok, barátok, ellenfelek — megemlékeztek Semmelweisről. Ezeket a sokszor gyenge hangokat is érdemes azonban gondosabban szemügyre vennünk, hiszen így az egészségügy mindig háttérben maradó „derékhadának" felfogásába kapunk némi bepillantást. A Semmelweis mellett vagy ellen megszólalók ugyanis elsősorban nem orvosi múltunk kiemelkedő alakjai, legtöbbször nem tudósok, hanem elfeledett gyakorló orvosok. A vizsgált tíz év „mikroszkopikus" elemzéséből ezúttal elsőként a pesti egyetem szülészeti klinikájának Semmelweis halálát követő időszakáról, a gyermekágyi láz tanainak ottani érvényesüléséről igyekszünk beszámolni. Orvostörténeti irodalmunk a kari tanártestület summás megrovásával intézte el azt a tényt, hogy Semmelweis utódja Diescher János lett. Gortvay és Zoltán szerint „az egyetem orvoskara is Semmelweis tanításának meg nem értéséről tett tanúságot" Diescher jelölésével, hiszen „Semmelweis elméletét Diescher sem tette magáévá" [5], Benedek István véleménye Diescherről még erősebb: „Nem az a baj, hogy jelentéktelen ember, hanem az, hogy Semmelweis tanítását nem becsülte, a klinikán már meghonosodott tisztasági szabályokat és óvintézkedéseket nem tartotta be, nem tanította, nem kívánta meg tanítványaitól és a személyzettől. A gyermekágyi halálozás iránt nem érdeklődött, következésképpen a klinika azonnal lezüllött, a gyermekágyi halálozás magasra szökött és magas maradt mindaddig, amíg 1875-ben Semmelweis tanítványa, Kézmárszky Tivadar a tanszék vezetését át nem vette." [6]. A fenti megállapításokhoz hozzá kell tennünk ezeket az eddig figyelmen kívül hagyott adatokat: Diescher jelölésére a javaslatot Balassa tette, s azt a kar egyhangúan elfogadta. A jelölést az egyetemi tanács, majd a Helytartótanács változatlanul terjesztette tovább, s az uralkodó ennek megfelelően nevezte ki Semmelweis utódját [7]. Balassa és a tanári kar Semmelweisszel szoros barátságban álló többi tagja: Wagner János, Jendrassik Jenő hogyan jelölhették Dieschert a szülészeti tanszékre? Vagy ők sem értették meg kellőképpen Semmelweis tanainak jelentőségét, s nem törődtek azzal, hogy az addig elért eredmények veszendőbe mennek? A rendelkezésre álló szűkös adatok és a korabeli viszonyok alapján megpróbálunk magyarázatot találni ezekre a kérdésekre. Diescher János helyettes tanárrá történő kinevezéséről a Gyógyászat 1865. augusztus 26-án a következő hírt közli: „A t. orvostanári kar a szülészeti tanszék