Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Etikai és morális elemek Semmelweis életművében (Német nyelven)

A „Nyílt levelek" hangja nem mindig támadó. Olvasható-e mély meghatottság nélkül Sieboldhoz intézett nyílt levele : „... Önt mint mély kedélyű nagyon jó embert ismerem ... kérem Önt, Tanácsos úr, tegye magáévá a könyvemben foglalt igazságokat, hogy jó szívének megfelelően méltó támaszt találjon új meggyőződése számára a gyermekágyasok vidám arckifejezésében és — az üres hullakamrákban". A múlt század közepéig a magyarországi orvostan, orvosképzés, betegellátás és tudományos kutatás még nem érte el a kielégítő és megkívánt színvonalat; ez az ország akkori helyzetének volt következménye. A nagy reformtervek éppen az orvoskar „haladó szárnyának" hatására valósultak meg. A magyar orvosi közéletnek szüksége volt Semmelweis tudására, szemléletére és helytállására. Az ethosz és a tudományszeretet vezette a hippokratészi meghatározás értelmében. Pasteur felfogására is gondolhatunk, aki jövendő apósának, Laurent tanárnak a következőket írta: „... ha sikerül tudományos munkáimmal némi hírnevet szerezni ... nem ezért szeretem a tudományt, hanem önmagáért". Ez határozta meg Semmelweis gondolkodásmódját. Születésének százötvenedik évfordulóján emlékezünk ... Felidézzük az erkölcsi világképéből adódó tanulságokat, mert ebben a' látótérben bontakozik ki teljes valóságában Semmelweis emberi és orvosi nagysága.