Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Lesky, Erna: Semmelweis professzori kinevezésének bécsi iratanyaga 1855-ből (Német nyelven)

pott. Ezzel szemben Semmelweistől ekkor még semmi sem jelent meg nyomtatásban. A politikai hatóságok vélelmezésében mégis a magyar nyelv kérdése volt az elsőrendű szempont. A Helytartóság Elnöksége így opponál Schordann tanár különvéleményével szemben : „Hogyan értteti meg majd magát hallgatóival, még inkább azonban hallgatónőivel" (ti. a bábaképzősökkel) „a kinevezendő professzor addig a távoli vagy közeli időpontig, amíg ezt a nyelvet el nem sajátítja tökéletesen? Közben az asszisztens adjon elő, vagy tolmácsoljon?" A Semmelweis személyes és tudományos kvalitásaira vonatkozó véleményük kialakításához nyilván hozzájárulhatott az alárendelt Országos Orvosi Bizottság információja. Ennek elnöke akkoriban Hollán Adolf orvosdoktor és szülészmester volt. A polgári és katonai Kormányzóság a Helytartóság véleményét jóváhagyva újabb érvvel toldotta meg azt a magyar nyelvismeret, és ezzel Semmelweis javára. Azzal ti., hogy Pesten egyetlen tanszék van mind az orvosok, mind pedig a bábák kiképzésére. A miniszteri felterjesztés elemzésénél figyelmet érdemel az a részletesség, amellyel megismétli az alsóbbfokú hivatali illetve tudományos szervek javaslatait és véleményét az egyes jelöltekre nézve. így jól használható forrásanyagot jelentenek az ilyen felterjesztések a tudománytörténet művelői számára, amennyiben sokszor másutt el nem érhető életrajzi részleteket tartalmaznak. Semmelweisről valóságos „laudatio" található benne! A szerző felteszi a kérdést, vajon mi késztethette az osztrák hatóságokat arra, hogy a Birly Ede Flórián halálával megüresedett tanszék betöltési eljárása során ennyire központi jelentőséget tulajdonítottak a nyelvi kérdésnek. Bizonyára nem érzelmi szempont, hiszen a Bach-korszakban vagyunk ! Hanem merőben gyakorlati, hasznossági meggondolások. A jozefinizmus óta az volt az államraison, hogy az állam legnagyobb kincse a minél nagyobb számú és egészséges népesség. így az egészségügyi politika legelső követelménye volt, hogy jó vidéki seborvosokat és jó bábaasszonyokat adjon az országnak. Ám a soknyelvű és nemzetiségű monarchiában lehetetlen lett volna ezeket — különösen a bábákat — kiképezni, ha tanáraik nem tudják a szülészeti tudnivalókat az anyanyelvükön közölni velük. így alakult ki a XIX. század eleje óta az a gyakorlat, hogy a megürült orvosi tanszékek betöltésénél első követelmény volt az illető ország nyelvének ismerete. Semmelweis elődéről, Birlyről is kiemeli a miniszteri előterjesztés, hogy ezt az „idiómát" (ti. a magyar nyelvet) olyan mértékben elsajátította, „hogy nagyon is meg tudta magát a bábákkal érttetni". Végül megjegyzi, hogy a bécsi Udvari Tanulmányi Bizottság („Studien-HofComission") 1841. IX. 27-én kelt külön határozattal szabályozta a nyelvi kérdést a klinikai tanszékek betöltésére vonatkozóan. Az említett hatóságok tehát ennek a határozatnak az értelmében jártak el. A 2. ábra a császári döntés facsimiléje, amely Semmelweis egyetemi tanári kinevezését jelenti.