Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezése, Gordon és Holmes nézetei a gyermekágyi lázról

Véleményem szerint ez a kifejezés, hogy „a prioritási vita ma éppen oly értelmetlen, mint 60 éve volt", könnyen félreérthető azok szemében, akik nem ismerik a tényeket, és Holmes kijelentését identifikálják Semmelweis felfedezésével. A gyermekágyi láz aetiologiáját, hathatós prophylaxisát kétségtelenül Semmelweis tisztázta. Ezt természetesen Benedek is elismeri. Holmes csak felelevenítette a Gordon által ismertetett, a fertőzés természetére vonatkozó gondolatot, s szórványos esetek felemlítésével igyekezett azt bizonyítani. Benedek talán többet olvas ki a Holmes-féle előadásból, mint amennyit az tényleg tartalmaz. Holmes tanácsai hasznosak ugyan, de meg sem közelítik Semmelweis tanát és előírását. De Holmesnek el nem múló érdeme, hogy felrázta az orvosi közvéleményt a letargiájából, beletörődéséből, és vállalta a kíméletlen kritikát Meigs és Hodge professzorok részéről. Benedek nemrég megjelent Semmelweis-könyvében részletesen foglalkozik Holmes-szal. Világosan kifejti állásfoglalását. Ezt írja: „A betegség okával, s pláne kórokozójával Holmes nem foglalkozik. Ezért — többek között ezért — indokolatlan Holmes és Semmelweis között prioritásról beszélni: Semmelweis azzal foglalkozott, mi okozza a betegséget, s rábukkant a bomlott szerves anyagra, amelyet az orvosi kéz közvetít, továbbá rábukkant a gyermekágyi láz azonosságára minden más eredetű, gennyvérűséggel, és arra, hogy minden fertőző anyag gyermekágyi lázt okozhat, ha a felsebzett méhbe kerül, és arra, hogyan kell ez ellen védekezni... Holmes viszont semmiféle aetiologiai elméletet nem állít fel, egyszerűen megállapítja a betegség iatrogen terjesztésének tényét, és előírja a célszerű prevenciót" [6]. Végeredményben tehát Holmes csak egy töredékét ismerte fel az igazságnak, és a prevenció, amit követel, az is nagyon szegényes eredményt biztosít. Holmes szereplését még jobban megismerjük, ha elolvassuk az erre a tárgyra vonatkozó második közleményét, amely „Puerperal fever as a private pestilence" címen jelent meg Bostonban [7]. A dolgozat címét így fordíthatjuk le: „A gyermekágyi láz mint egyéni ragályos kór". A cím legjobban kifejezi a dolgozat lényegét. Ebben a dolgozatban Holmes újból leközli 12 év előtt megírt előadását, és hivatkozik az azóta elért elismerésekre, így Copelandnak a Medical Dictionaryben kifejtett véleményére, valamint De Lee és mások elismerésére is. Cáfolja Hodge és Meigs professzorok elítélő közléseit [8]. Amint látjuk, a két professzor meglehetősen sokáig várt, amíg kritikáját közölte. Mindketten megegyeznek abban, hogy nem tartják contagiosusnak a gyermekágyi lázat, s nem fogadják el Holmes véleményét, amely szerint az orvosok és ápolók viszik át a betegséget egyik szülő nőről a másikra. Holmes ezt írja: „Az első teendőm, amikor arra gondoltam, hogy essaymet megírjam, az volt, hogy elejét vegyem minden vitatkozásnak a contagium szót illetően. Ezt elértem oly módon, hogy gondosan fogalmaztam meg állításomat a vitatott kérdésben. Nem volt célom, hogy tisztázzam egy szónak az ethymologiáját vagy definitióját, hanem az, hogy rámutassak : a gyermekágyban gyakran amiatt halnak meg az asszonyok, mert orvosaik valamiképpen megmérgezik őket" [9]. Holmes maga tehát nem is akart foglalkozni a gyermekágyi láz aetiologiájával, s nem óhajtott állást foglalni a feltételezett contagium természetét illetően.