Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
KÖNYVSZEMLE - Bezerédyné Hertelendy Magdolna—Hencz Aurél—Zalányi Sámuel: Évszázados küzdelem hazánk egészségügyéért (Szentgyörgyi István)
B EZERÉDYNÉ HERTELENDY MAGDOLNA-HENCZ AURÉL- ZALÁNYI SÁMUEL: ÉVSZÁZADOS KÜZDELEM HAZÁNK EGÉSZSÉGÜGYÉÉRT. Közgazd. és Jogi Kiadó, Bp. 1967. 542 1. A mű a magyar egészségügy történetének közel száz éves korszakát öleli fel, kiindulási időpontul véve a magyar közegészségügy rendezésére hívatott 1876. XIV. törvény megszületését, majd követi az ügy kálváriáját napjainkig. A szocialista egészségügyi szemlélet messzi távlatokat megnyitó törvénnyé kristályosodásának előestéjén a feldolgozás — egyebek mellett — még külön mély értelmet is nyer, mintegy előkészítőjeként e törvénynek, igénybe véve a történelem adta sajátos lehetőségeket. Az egészségügyi miniszter írja bevezetőjében : „Hazánk egészségügye nagy feladatok előtt áll. Haladó elődeink munkásságának, életének ismerete erőt, lelkesedést ad ahhoz, hogy eredményesen oldhassuk meg ezeket a feladatokat." A kilenc fejezet közül az első kettőben a magyar egészségügyi szervezet kibontakozását ismerjük meg igényes, sokrétű megvilágításban, amely ezt a jellegét nem hatalmas forrásanyag felvonultatásával nyeri — ami a vállalkozás célját meg is haladná — hanem jó érzékű forrásválogatással. A XIX. század második felének társadalmigazdasági — és Magyarországon különösen bonyolult — útvesztőjébe vezetik a szerzők az olvasót a közegészségügyi törvény megalakulásáig, majd megismerhetjük azokat a reformtörekvéseket, amelyeknek célja az ország egészségügyi elmaradottságának felszámolása. A harmadik fejezet az I. világháború előtti egészségpolitika törekvéseit mutatja be. A nép egészségéért küzdő haladó erők céljaik megvalósulását érezték a Tanácsköztársaság rendelkezéseiben, perspektivikus terveiben. Az elhintett magvak csírái azonban tehetetlenül sínylődtek az ellenforradalmi korszak értetlenségében; az egészséges lendületet egy ellentmondásokkal terhes időszak váltotta fel, az egészség- és szociálpolitikai elvek teljes zűrzavarával. A hetedik fejezet már a Horthy-fasizmus egészségpolitikáját tárgyalja, hogy a következő fejezetben rátérjen a szocializmust építő Magyarország intézkedéseire. Ezen intézkedések hatásaként a magyar egészségügy teljes keresztmetszetére kisugárzó gyökeres változás jelentkezett, gyújtópontjában a szocialista népegészség ügyét meghatározó alapelvekkel. Az utolsó fejezet — és ez a mű külön érdeme — statisztikai adatokat közöl Magyarország 1966. évi egészségügyi helyzetéről. A jól válogatott és lebontható statisztikák felhasználását megkönynyítik a szerzők értékelései. Ki kell emelnünk a jegyzetek és az irodalom gondos szerkesztését, valamint száz esztendő (1867 — 1967) egészségügyét és szociálpolitikáját tükröző törvények kiválóan használható gyűjteményét. Önmagában is jelentős az egészségügy és szociálpolitika felszabadulás előtti (1876 — 1944) irodalmából — korszakokra bontva, betűrendben — közölt bibliográfiájuk, Bibliográfiai szemelvények cím alatt. Szerzők a mű bevezetésében lefektették azokat a főbb irányelveket, amelyeket tudománytörténeti feldolgozásukban, forráskritikájukban követtek. Ezek néha túl differenciáltnak tűnnek ugyan, azonban alapgondolat és hozzáállás tekintetében mérföldkő lehet ez a munka a tudománytörténeti szakirodalomban. „Munkánk nem a hiánypótlás és távolról sem a teljesség igényével lép föl" — vallják szerzők. Kijelentésük nem is tűnik álszerénységnek, ha az újkor kilenc évtizedének szakadatlanul változó és fejlődő társadalmi-gazdasági struktúrájába ágyazott egészségügy helyzetét a „teljesség igényével" kívánnánk feldolgozásukból megismerni. Azonban koncepciójában, munkamódszerében követendő példát nyújt nemcsak az egészségügy múltjának feltárásához, hanem minden átfogó tudománytörténeti munkához. Mint ilyen, igenis — „hiánypótló". A mű egy permanens harc tükre, amelyből a szembenálló erők közül nem minden esetben és nem feltétlenül a haladás képviselői kerülnek ki győztesen. Erőfeszítéseik és küzdelmük azonban példaként, vereségeik pedig tanulságul szolgálhatnak a jelen és a jövő nemzedékének. Szentgyörgyi István
