Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Semmelweis tanításának helye a természet- és társadalomtudományi gondolkodás fejlődésében

is, homloktáji fájdalom, szorongás, mellkasi, háti fájdalmakkal, hányás, szenynyes nyelv, szájbűz, szomjúság. Azután beszél a légzés, széklet, vizelet, gyakran ellentmondásos jellemzőiről. 7 — 14 napig tart a láz lefolyása, a gyógyulásig vagy halálig. A gyógyulás bőséges lochiával, normális tejelválasztással, kritikus diarrhoeaval, üledékes vizelettel, bő izzadással áll be. A halált facies hippocratica, diarrhoea és verejtékezés, kékes bőr, feszes has, hol csendes elnyugvás, hol az idegek tombolása előzi meg. E nézeteltérések oka a szerző szerint az, hogy nem állapították meg egyetértően: ez a betegség miért csak a gyermekágyasok sajátja; mennyiben sajátságos természetű az a láz, amely a puerperium időszakára esik, miért a gyermekágyast érinti, és más személyt nem? E kis mű célja — írja a szerző — nem az, hogy a puerperalis láz tanát a legfőbb okig levezesse, inkább csak a történetét fogja adni, a szimptómákat, a hullákon látható hatást, a gyermekágyi lázról szóló elméleteket, a prognosist és a therapiát. A disszertáns leírja a hulla tulajdonságait: genny mindenütt, a testüregekben, a koponyában, ízületekben, a bőr alatt. Az aetiologia? a puerperium normális állapot, abban nem lehet a láz okát keresni, inkább a hajlamban. Ilyen különleges hajlamot mutatnak a gyenge, érzékeny, irritabilis nők. A kiváltó okok gyakran már a terhesség alatt hatnak, pl. bőséges, túltápláló étkezések, kemény, nyers vagy szokatlan ételek, túl sok szeszesital, kávé vagy csokoládé — vagy éppen ellenkezőleg az éhezés. Harag, félelem, izgalom — ülő életmód vagy fárasztó testi munka, gyógyszeres túlzás, drasticumok, abortiv szerek, érvágások. Még maga a szülés is: túl gyors vagy túl lassú lefolyása alatt a genitaliákat megsértheti a magzat, a szülész keze vagy az eszközök. (Itt említi meg, hogy Frank Politia medicájában írja: a szülésen átment nők a halálharang hallatára halálos lázba estek.) És mit mondanak a szerzők? Hippokratész, Boerhaave, Mauriceau úgy vélte, hogy a gyermekágyi lázat a lochiák visszamaradása okozta, amelyet szerencsés esetben a bőséges verejtékezés, diarrhoea, vizelés helyettesített. Az exsudatum esetleg a testüregekben halmozódott fel. Ezért ők a lázat febris lochialisnak nevezték. Más okokat is felvetettek, így Boerhaave, Van Swieten, Hufeland az akadályozott tejelválasztást; a láz alatt csökken a tejelválasztás, s a tejet a hasüregben, mellüregben, a koponyában és az ízületekben találják (febris lactea maligna). Morgagni és Frank, sőt maga Van Swieten is ellenveti azonban, hogy nem tej van a testüregekben, hanem gennyes váladék. Gyomor-bél eredetűnek is hitték a lázat (White, S toll), akik szerint a táguló méh nyomja a zsigereket és a belekben nyersességek halmozódnak fel, főleg azoknál, akik a diétát nem tartják. Voltak, akik a betegséget méhgyulladásnak (Plater, Johnston, Tissot), bélgyulladásnak vagy hashártyagyulladásnak (Hunter, Hufeland, Frank) tartották. Mások szerint azok nem okai, hanem okozatai a gyermekágyi láznak. Kórházi járványokról beszélnek, mások a piszokban és az általa megrontott levegőben keresik az okot. A disszertáció szerzője végül felveti a kérdést: „van-e különbség a puerperalis és nem puerperalis láz között ? Ha igen, akkor alapját a puerpera-funkcióban kell keresni. — Ezek : a tejelválasztás előkészítése és a lochiák eltávolítása. Ezekhez azonban minden szerv együttműködése szükséges, és így azok elváltozása is, a betegség tehát universalis, azt sokoldalúan kell szemlélnünk — ma", — amint ezt a disszertáns nyomatékosan kifejezi. 2 Orvostörténeti Közi.