Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bonnyai Sándor: Semmelweis és a Természettudományi Társulat

(1851—1865) — ritkán vett részt. A jegyzőkönyvek szerint [8, 9] 1851. június 17-én. 18-én és 24-én választmányi ülésen, míg 1852. június 24-én, október 16-án, október 23-án, november 3-án, december 11-én és 1853. január 22-én kisgyűlésen vett részt. (A jegyzőkönyv több esetben az üléseken résztvevőket nem írta, ill. a megjelent tagoknak egy részét sorolta csak fel, így lehetséges, hogy Semmelweis több ülésen vett részt, mint amennyit a jegyzőkönyvek alapján ki lehet mutatni.) Hőgyes Endre (1847—1906) szerint az élettani szakosztály működése 1850—59 közt „majdnem semminek" mondható [1]. Gombócz Endre (1882—1945) így írt ezekről az évekről: „Az élettan az ötvenes évek elején meglehetősen meddő volt. Az 1852. november 3-i kisgyűlésen Lenhossék József a földikutya hallószerve és női nemző részein végzett mikroszkopiái vizsgálatot adja elő, majd november 13-án Kovács-Sebestyén Endre szól az alapi keserúforrás gyógyhatásáról. Azután évekig nem találunk egyetlen egy élettani tárgyú értekezést sem a szakulések előadásai között." 1856-tól ezt a meddőséget Batizfalvy előadásai szakították meg, majd az ötvenes évek végén Balogh Kálmán vitt „nagyobb élénkséget" az élettani szakosztály üléseire [2]. A Társulat ülésein és az élettani szakosztály működésében Semmelweis — mi' ként a fenti adatokból és idézetekből is láthatjuk — rendkívül csekély mértékben vett részt. A Természettudományi Társulat évi jelentései a tagjairól és működéséről [4, 5, 6, 7] felsorolja a tagok által befizetett tagdíjakat, így Semmelweisét is (1857: 6,3; 1858: 6,00; 1860: 6,00; 1861: 5,00; 1862: 5,00; 1863: 500; 1864: 500, a pénz nemét egy esetben sem jelölték). Semmelweis Ignác 1865. augusztus 13-án halt meg Bécsben. A Természettudományi Társulat nyári szünete utáni első ülésen, 1865. november 8-án — sem a következő üléseken — a pesti sebészprofesszor elhunytáról nem emlékeztek meg a jegyzőkönyvek szerint [9]. A Természettudományi Társulat 1865. évi jelentése a tagokról és a működésről, se a tagok, se a „Meghaltak" rovatban, se a kiléptek között nem említette Semmelweis nevét [7]. A Társulat történetével foglalkozó művek nem utaltak a részvétlenség okára. Semmelweis emlékének ily értelmű ignorálása nem volt egyedülálló dolog, miként az Orvosi Hetilap centenáriumi emlékkönyve is felhívta a figyelmet: „a Hetilap, amely minden orvosnagyság elhunytáról többékevésbé terjedelmes nekrológokat közöl, Semmelweis haláláról ... szűkszavú gyászjelentést" adott ki [10], Miként a jegyzőkönyvekből kitűnik, Semmelweis nem ajánlott senkit sem tagfelvételre. A Társulat megmaradt levelezése, kéziratai közt nincs sem Semmelweis irat, sem Semmelweishez írt irat.