Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fekete Sándor: Semmelweis és a bécsi forradalom

ban már semmiféle szerepet sem játszott. Ennek a megítélése már sokkal szigorúbb volt a forradalom leverése után, mint a márciusi részvételé. Semmelweis politikai magatartása ellen 1851-ben sem emeltek kifogást, ajánlói szerint „kizárólag orvosi tudományos hivatásának él", és tartózkodik a politikai tevékenységtől [23], Hasonlóan nem merült fel ellene politikai kifogás a pesti egyetemi tanárságra benyújtott pályázata alkalmával (1855) sem, Prottmann, a hírhedt rendőrfőnök sem tett említést forradalmi szerepléséről. Amsler levele alapján bizonyosnak tűnik, hogy tagja volt a Nemzeti Gárdának, ami bizonyos szervezeti egységet is alkotott az Akadémiai Légióval, így nem csoda, hogy Hebráné ennyi év távlatából összekeverte emlékeiben. Fischer könyve viszont, amelyben a Légió felsorolt tagjai között nem szerepel Semmelweis, kizáró bizonyíték arra, hogy annak nem volt a tagja. Kétség nem fér hozzá, hogy Semmelweis rokonszenve a márciusi napokban részvételt is jelentett a bécsi mozgalmakban, ha nem is olyan romantikus körülmények között, ahogy életrajzírói megjelenítik. A következő hónapokban, különösen a második bécsi forradalom időszakában azonban tényleges forradalmi tevékenysége nem lehetett. Tevékenysége ekkor teljesen az orvosi területre korlátozódott, legföljebb a konzervatív és progresszív orvosi körök között folyó egyetemi küzdelemben vehetett részt, ez azonban messze volt a forradalmi tevékenységtől, és ebben is alárendelt szerepe lehetett csak Rokitansky és Skoda mögött. Számára 1848/49 nemcsak a forradalom és szabadságharc időszaka, hanem az egyetemi állásáért, tudományos elismertetéséért és — ami mindennél fontosabb — tanai elfogadtatásáért folyó küzdelmének esztendeje. Semmelweis tudományos teljesítménye, életművének sugárzó etikája, haladó gondolkodása feleslegessé teszi, hogy a valóságosnál többet ruházzunk rá, másnak mutassuk be alakját, mint amilyen volt ... JEGYZETEK [1] Fleischer József: Emlékbeszéd Semmelweis Ignácz fölött. Orvosi Hetilap. 1872. 778. 1. [2] Bruck Jakab : Semmelweis Ignácz Fülöp. Bp., 1885. 38.1. [3] Schürer von Waldheim, Fritz : Ignaz Philipp Semmelweis. Wien und Leipzig, 1905. 39. 1. [4] Dirner Gusztáv : A Nemzetközi Semmelweis-emlék Budapesten. Bp., 1909. [5] Újság. 1906. október 2. [6] Sinclair, W. J. : Semmelweis. Manchaster, 1909. 69-70. 1. [7] Kertész Róbert: Az anyák megmentője. Semmelweis Ignác életregénye. Bp., 1941. 85 — 98. 1. — Domány Imre: Semmelweis küzdelmes élete. Bp., 1958. 35 — 40.1. — Hídvégi Jenő : Semmelweis. Bp., 1950. 82 — 98.1. — Száva István : Egyedül a halál ellen. 2. kiad. Bp., 1966. 89-96. 1. [8] Réti Endre: Semmelweis Ignác. Nagy magyar orvosok. Bp., 1954. 72 — 89. 1. [9] Gortvay György—Zoltán Imre : Semmelweis élete és munkássága. Bp., Akadémiai Kiadó, 1966. 61-02. 1. [10] Lesky, Erna : Ignaz Philipp Semmelweis und die Wiener Medizinische Schule. Wien, 1964. 93. 1. {11] Antall József : Semmelweis Ignác. Természettudományi Közlöny. 1965. 7. sz. 291-292. 1.