Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Sós András: Semmelweis rekonstrukciós portréja

SEMMELWEIS REKONSTRUKCIÓS PORTRÉJA írta: SÓS ANDRÁS (Budapest) S

emmelweisről világszerte számtalan arckép, plakett, szobor készült. Csak a budapesti Orvostudományi Egyetem tucatnyi műalkotásban őrzi vonásait. Dátum szerint az első portré az 1857-ben keltezett, August Canzi által festett kép; ekkor Semmelweis 39 éves volt. A festmény jól táplált, meglehetősen harmonikus vonású, magas homlokú férfit mutat. Ezután az I860- és 1861-ből származó fényképeken meglepően megöregedett arcot láthatunk. Az 1863-as és 1864-es fényképeken hosszabb körszakállt viselt, de ettől eltekintve vonásai további gyors öregedés jeleit mutatják. Ezeken a fényképeken koránál tív évvel is idősebb ember hatását kelti. A későbbi portrék (Than Mór, Stróbl Alajos, Jámbor Lajos, Manfred Pranger) már halála után készültek. A lehetőséget egy új portré készítésére a koponya alapján történő rekonstrukció adta. A Semmelweis-portréhoz koponyájának gipszöntvénye szolgált alapul, amely Bartucz professzor irányításával készült, és hiteles öntvénynek fogadható el (1. kép). (A másolatot a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.) Az arcrekonstrukció részben hullákon, részben élőkön (lágyrészre célzott röntgenfelvételen) mért lágyrészvastagsági adatokon alapul, (i., 2., 3.). Ennek részletkérdéseit másutt közöljük. E helyen röviden csak a következőket foglaljuk össze : Elvileg el kell fogadnunk, hogy a koponya mint csontos váz, meghatározza az arc karakterét. Ha ismert egyén koponyáját valamilyen vékony réteggel csupán egyenletes vastagon bevonnánk, elfedve az üregeket, s az orrnyílás szélessége és hosszúsága szerint csak nagyjából kialakítanánk az orrot, ha nem is minden esetben, de feltehetőleg sok esetben felismerhető lenne. Ha a valódi vonásokhoz még közelebb akarunk jutni, átlagértéket kell nyerni az antropológiai mérőpontok feletti lágyrészek vastagságáról, nem, kor és súlycsoportok szerint. Az eddigi vizsgálatokból világosan látható, hogy azonos tápláltságú egyének lágyrészvastagsága csupán minimális eltéréseket mutat, amely egy portré esetében teljesen elhanyagolható. A lágyrészbevonaton kívül természetesen a legnagyobb problémát a szem, az orr és a száj kialakítása jelenti. A szemgolyó nagysága felnőtteknél nem túl