Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Sós József: Semmelweis emléke műalkotásokban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen

barátai (Lenhossék József anatómus, Jendrassik Jenő fiziológus Wagner János, belgyógyász és kórtanos, Korányi Frigyes belgyógyász, Kovács József sebész), részben tanítványai (Kézmárszky Tivadar szülész) voltak. Ott voltak az átvevő karban id. Bókay János, Gebhardt Lajos, Navratil Imre és Balogh Kálmán, akiket még Semmelweis halála előtt habilitáltak magántanárokká, és így szoros kapcsolatban voltak a karral és Semmelweisszel. Az átvevők arcképet kívántak. A művészet korszelleme ekkor nálunk még az akadémikusi pontosság, a hű ábrázolás volt. Than maga is ennek az irányzatnak a képviselője. így nem kételkedhetünk a portré őszinteségében (2. kép). A portré klasszikus szép kép, muzeális érték. Jobbról középmagasán Than aláírása és az évszám látható. A balra előre néző arc a sötét háttérből hangsúlyosan kiemelkedik. Hasonló olaj-arckép van a II. számú Szülészeti Klinikán (Külső Klinikai Telep). Ezt 1883-ban festette Than Mór (3. kép). 2. kép Than Mór (1828 — 1899), jogi tanulmányok után Barabás Miklósnál tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadi festőként működött. Ott készült képeit az elnyomatás alatt elkobozták és megsemmisítették. 1850-től Bécsbe, majd német, belga és párizsi, később római tanulmányútra ment. Itthon történeti, mitológiai, egyházi, életkép-, tájkép- és arcképfestéssel foglalkozott. Sok freskót is festett (Vigadó, Keleti Pályaudvar, Operaház, Nemzeti Múzeum, Ferencvárosi tp.) és díjakat nyert. Lötz mellett a falfestészet legkiválóbb hazai művelője. Az 1880-as években Velencében és Firenzében élt, azután a budapesti képtár igazgatója lett. Akadémikus művészete és hatása alapján szerepét a hazai festészetben úgy értékelik, mint Vörösmartyét az irodalomban. Egyetemünkön Id. Bókay János és Semmelweis portréi láthatók tőle. Nemcsak a Than által készített Semmelweis-portrékkal, hanem a dombormű arcképekkel kapcsolatban is meg kell gondolni, hogy a művészi ábrázolás több mint pillanatfelvétel az emberről. Nemcsak az arc formáit rögzíti a megfelelő helyzetben, hanem az ábrázoltnak egy korszakát fejezi ki úgy, ahogy azt a művész érzi. Gyakran úgy is, ahogy közfelfogásunkban, emlékeinkben és elképzelésünkben megformálódott. I3I