Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: A család és az iskola szerepe Semmelweis személyiségének kialakulásában (Német nyelven)

nak hírét is magyar nyelvű gyászjelentésben tudatta a család 1840-ban, noha Buda lakosságának jó része ekkor még német anyanyelvű volt.) Még a piaristák előtt, 1829/30. tanévben íratták be a szülei a 11 esztendős Semmelweis Ignácot a budai gimnázium I. grammatikai osztályába. Ebben a tanévben az eminensek között az 5. helyet foglalta el, míg a magyar nyelvben előbb az 5. később a 8. helyet. A gimnázium utolsó világi korszakában végezte a II—III. osztályt, ekkor is a 4—5. helyen állt, és rövid visszaesés után magyar nyelvből is a 4. helyre küzdötte fel magát. A következő tanévben (1832/33.) nem ismerjük iskoláját, azt nem ott végezte. Az I—II. humanista osztályt ismét régi iskolájában folytatta, de akkor már a piaristák vezetése alatt. Az I. osztályban (tulajdonképpen az V.) ismét a 4—5. helyen állt, majd a következő záró osztályban (1834/35.) az elsővel vetélkedő második eminens lett, magyar nyelvből pedig a 4. helyezett 00 osztálytársa között. Semmelweis rossz és hiányos iskoláztatásának problémája valamennyi életrajzíróját foglalkoztatta; ezek a megállapítások jórészt Schürer von Waldheim megjegyzésein alapulnak. Az oktatás módszertana nem állt valami magas fokon, és a korabeli iskola nem is nyújtott általában jó természettudományi alapot a későbbi tanulmányokhoz Magyarországon (más országokban sem). A kegyetlen diktálás és magoltatás sem fejlesztette a logikai készséget a diákoknál. Ha mégis igyekszünk jobb színben feltüntetni Semmelweis iskoláztatását, az nem valamiféle magyar elfogultságból ered, hanem tény, hogy — egy nagyobb szabású diákmegmozdulás zavarát nem számítva — ez az iskola, mint az egyetem tanintézete, a legjobbak közé tartozott. Nem szólva a piaristák korszakáról, akiknek iskoláiban a magyar politikai és tudományos élet legkiválóbb koponyáit képezték. Miután a rekonstruálható tananyag nem sokat mond, de a markáns tanáregyéniségek egy életre szóló hatással lehetnek az ifjúságra, érdemes megvizsgálnunk, hogy kik voltak a tanárai a budai középiskolában. (Ekkor még nem szak-, hanem osztálytanítás folyt Magyarországon.) Az első grammatikai osztályban Lux Ferenc kiváló tanár, aki három évtizedig működött az intézetben, a második és harmadik grammatikai osztályban Majorszky János filozófiai és jogi doktor, ügyvéd, neves földrajzi és urbanisztikai szakíró. A piarista tanárok közül kiemelkedően nagy egyéniség volt Palotay-Purgstaller József (az I. humanista osztályban), hittudományi és filozófiai doktor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja; 1848-ban Eötvös a filozófia professzorává nevezte ki a pesti Egyetemen, majd piarista rendfőnök lett. Számos filozófiai, lélektani és pedagógiai jellegű mű szerzője. ,,A bölcsészet elemei" (Buda, 1843) c. műve a kor egyik filozófiai alapvetése. Az utolsó évben pedig Nagy Péter volt az osztályfőnöktanára, egy ideig a piarista gimnázium igazgatója, akinek Nagykanizsán Deák Ferenc is tanítványa volt. Sokáig volt ő is a piarista rend főnöke, korának elismert sokoldalú tudósa. Palotay-Purgstallert, aki a Radical Körnek is tagja volt, Haynau alatt bebörtönözték és megfosztották állásától is. Nagy Péter — bár konzervatívabb férfiú volt — ugyancsak lemondott a gimnáziumi igazgatóságról, amikor a szabadságharc leverése után elrendelték a német nyelvű oktatás bevezetését. Az intézet igazgatója Spányik Glycerius volt. Számos filozófiai, hittudo-